Miért ilyen? Hogyan kell kezelni az ilyen típusú embert?
Van egy ismerősöm/barátom, aki folyton a következő viselkedést tanusítja.
Bármikor, bárkit ha kicsit is óvatosságra intek, letorkol, hogy túl aggódó vagyok, és hagyjak másokat érvényesülni. Nem gondolom magamat túl aggodalmaskodónak, viszont olyan dolgokat, amik veszélyesek lehetnek, meg szoktam említeni (neki már nem, vele nem lehet beszélni).
Két példa.
Egyszer voltunk szaunázni, és a társaságban egy lány életében először volt. Amúgy is ájulós típus, ráadásul 100 fokos szauna volt, ezért megjegyeztem neki, hogy az ajánlás az 3x15 perc, közte minimum 15 perces szünetekkel, miközben hűlni, inni, feküdni szoktak. Erre kvázi nekem esik, hogy "úúúristen, hát hagyjam már! Majd ő eldönti, valaki 50 percig van a szaunában, ő meg pl. csak 5 perc szünetet szokott tartani és jól van!" Mondom oké, csak javasoltam, nehogy rosszul legyen elsőre, aztán ha bírja, majd megy másodjára hosszabbat.
Másik példa; egyszer vendégségben volt nálunk, és a páromnak megemlítettem, hogy kifejezetten figyeljünk a torta evésénél, hogy ne morzsáljunk a földre. Ugyanis ez egy igazi keserűcsoki torta volt magas kakaótartalommal, nekünk meg van egy 10 kilós kutyánk, és nem akartam, hogy beteg legyen tőle. Itt is leolt, hogy úristen, hogy lehet ennyire aggódva leélni az életet, ő az ő kutyájának adott már csokit, töményet, füvet, és mégsincs semmi baja! (szó szerint ezeket sorolta, nem hülyéskedek)
És amikor próbálja neki elmagyarázni az ember, hogy mit miért, akkor kvázi elfordul, elkezd mással beszélni, csak félvállról fordul néha vissza unotz arccal, hogy lenyomjon egy "ühüm-ühümöt" (magyarul a mondjad bolond kategória). Egyébként meg tanult, diplomás ember (reál tantárgyból), nem egy nyolcosztályos, habár utóbbival sincs semmi gond, sokszor azoknak az embereknek több belátása van.
Mit lehet az ilyennel tenni? Baromi idegesítő. Arra is gondoltam, hogy leépítem és megszüntetem ezt a baráti kapcsolatot.
Szerintem csak nem tudjátok egymást elviselni. Van ilyen, nem kell mindenkivel jóban lenni.
Te aggodos vagy o felvallrol veszi a dolgokat, mindegyiknek megvan a maga előnye/hátránya.
Ha te úgy iteled meg, hogy számodra ez toxikus, pedig te próbáltál javítani/dolgozni a kapcsolatotokon, akkor inkább epitsd le a kapcsolatot vele, mintsem feleslegesen bosszantsd vele magad.
Nincs meg közöttetek a "kémia". Mi lenne, ha társaságban, minden előzmény nélkül feltennéd neki a kérdést:(gyakorlatilag provokálnád).
Megfigyeltem, hogy ha egy barátomnak felhívom a figyelmét valamire, nekem támadsz, aggodalmaskodónak bélyegzel. Mi történik ilyenkor benned?
Bármit mond, ne reagálj: hagyd nyitva a beszélgetést.
Nekem anyósomék nyomták ugyanebben a stílusban, amikor terhesen cukordiétát kellett tartanom. Legszívesebben fejbevertem volna mindkettőnek a fitymáló pofáját. De hát úrilány vagyok. O:)
Sehogy nem lehet ezt kezelni, mert az ilyen ember mélyen meg van győződve a maga igazáról, és meg sem próbálja megérteni a te nézőpontodat. Ha nem muszáj kapcsolatban lennetek, mint nekem ugye, mert mégiscsak a gyerekeim szerető nagyszüleiről beszélünk, akkor építsd le, jobban jársz.
Nem tudom, én ezeket nem nevezném aggódásnak, hanem elővigyázatosságnak inkább. Láttam már kutyát többet is csokitól rosszul lenni, nem volt szép látvány. Gyakorlatilag rohamot kapott. Az is köztudott, hogy minél magasabb százalékú a csoki, s minél kisebb a kutya, annál nagyobb tud lenni a baj. Egyszer már majdnem elveszítettük, eléggé megviselt minket az eset, meg a pénztárcánkat is az állatorvos.
TUDOM, hogy vannak kutyák, akik mindent meg tudnak enni, szőlőt, xylitet is gond nélkül, vannak kivételek mindenhol.
Az zavar, hogy ennyire meg akarja mondani, hogy mit hogyan. Múltkor az került szóba, hogy lemondtuk idén a tengeren túlra tervezett nászutunkat a járvány, meg anyagiak miatt, s helyette európai országba megyünk majd, a másikat meg majd jövőre bepótoljuk. Itt aszondja konkrétan: Úristen, hát mi az, hogy anyagiak miatt, hát menjetek már, van munkátok, vagy nem? !
Úgy kellett oldalba böködnöm a barátnőmet, hogy mondjon már valamit, mert amúgy az ő ötlete volt, én nem akartam lemondani. Miután ezt megtudta, annyit mondott, hogy oh, oké akkor... Szerintem valamit projektál rám, vagy mittomén.
Értem én, hogy ő ilyen típus, de számomra ezek már olyan intim határoknak az átlépése, ami objektíven tapintatlanság.
De ahogy írtátok, az lesz, hogy majd lassan szembesítem vele, aztán meg hagyom az egészet, mert csak kiidegel.
Hiába szembesíted vele mert nem fogja megérteni amit mondassz és azért nem mert ő ilyen és kész.Azt fogja mondani hogy te egy hisztis hiperszenzitív emberke vagy🤔🤔Volt hasonló ismerősöm onnan tudom.
Építsd le finoman és kész ha úgy érzed hogy már eleged van és nem is hiányozna.
Úgy látom, én leszek az ördög ügyvédje, de én az ismerősöddel értek egyet. Nem mindenki szereti, ha anyáskodnak felette és lássuk be, te kéretlen tanácsokat osztogatsz. A minimális józan észt azért fel lehet tételezni a körülötted élőkről, nem szükséges evidens dolgokat magyarázni.
Mire gondolhatott ő a fenti két példa kapcsán: 1) Igen valószínű, hogy a lánynak is eszébe fog jutni, hogy kimenjen a szaunából, ha esetleg szédül. 2) A többség azért tud annyira kulturáltan enni egy asztalnál, hogy ne landoljon fél szelet torta a földön. Ha meg mégis, akkor odébb tolja a kutyát és felveszi.
Nem azt mondom, hogy ne adj tanácsot, de inkább tartogasd olyan esetekre, mikor kikérik a véleményed vagy tényleg szaktekintély vagy a témában.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!