A társadalom miért nem tartja nevetségesnek ha valaki a testéből él? Miért számít ez annyira erénynek?

Egyik barátnőm úgy fitneszedző, hogy gyereknek kövér volt. Vagy 30 kilót adott le, és most másoknak is segít benne.

Ne irigykedj.

Ezt mondtam én is lényegében hogy tesznek érte mint az látható a barátnőd esetében is.Nem a babérjain ül és várja a jó szerencsét.Más ezt nem teheti meg szervi vagy egyéb okok miatt nyilván de attól aki megteheti az nem tehet a másik ember úgymond nyomoráról

#8

Egy normális, egészséges világban mindenki olyan okos és bölcs lenne mint te. Sajnos, ilyen kegyetlen és igazságtalan világban élünk, amely még azokat is eltartja, akik nem felelnek meg a te elvárásaidnak. Mennyivel erkölcsösebb volna, ha azok, akik kétes hasznosságú génállománnyal születtek, nem is léteznének.

Milyen szerencse azért, hogy nem egy évezreddel korábban születtél, akkor bizony híján lennél az életképességnek a mozgásszervi betegségeddel...

Nem arról van inkább szó ebben a rovatban, hogy szégyenled a testi hiányosságaidat és haragszol azokra, akik náladnál jobban boldogulnak?

Meglehetősen komplex társadalmakban élünk, ami a legkülönfélébb igényeket ki tudja elégíteni. A modellek, a fitnesz ezdők, a sportolók, sőt még az ügyfélkapcsolati menedzserek, a marketing szakemberek és az informatikusok is a szerves részét képezik. Ahogy te is hiányosságokkal rendelkezel és ezért alkalmatlan vagy bizonyos területeken, úgy sokan mások is hasonló helyzetben vannak; például a fokozott szellemi igénybevételt igénylő feladatok esetében. Egy erkölcsös, korrekt társadalom arra törekszik, hogy mindenkinek a lehető legjobbat nyújtsa. Egy intelligens egyede pedig el tudja fogadni, hogy nem ő a világ közepe és mindenkivel úgy bánik, ahogy azt ő is elvárja saját magával szemben.

A fiatalabb korosztály esetében, aki még inkább híján van a tudásnak és a szellemi készségeknek, a testi adottságokat többet számítanak. Ahogy az emberek felnőnek, ez jobbára a fordítottjára változik.

Akárhogy is, mindig lesznek, akik sikeresebbek nálad. Ha csak ennek tükrében tudod magad látni, mindig nyomorultul fogod magad érezni és sosem fogod tudni megbecsülni azt, hogy igazából milyen szerencsés is vagy - hiányosságaid ide vagy oda. Az elismerés ugyan fontos, de magadnak is jót tennél azzal, ha megtanulnád nem kizárólag a hasznosságuk alapján megítélni az embereket - beleértve saját magadat is.

Fitness edző kb bárki lehet, csak foglalkoznia kell magával, de egy átlagos adottságokkal rendelkező ember pár év alatt eljut arra a szintre.

Én úgy gondolom, hogy egy átlagos képességű gyerek, ha időben elkezd egy sportot és szereti azt csinálni jó versenyző lehet. Persze kell hozzá annyi szerencse, hogy mondjuk ne sérüljön le, legyen lehetősége rendszeresen, folyamatosan edzenie.

Modell is lehetne a legtöbb ember, legfeljebb nem kifutó modell. De azok a modellek, akikről te beszélsz, azok is rengeteg munkát fektetnek bele ebbe. Még van mondva, hogy mikor ehetnek, mit ehetnek, mennyit ehetnek, mikor hány kilónak kell lenniük, milyen frizurájuk lehet. Mit mikor és mennyit sportoljanak, stb.

Egyébként a szellemi adottsággal mi a helyzet? Vagy egyéb adottsággal, pl művészet?

"De mint tudjuk igazságtalan és kegyetlen az élet."

Igen, az.

És most ugorgyunk kihozni a saját lapjainkból a maximumot!

Neked milyen adottságod van, ami másnak nincs, kérdező?

#17

Nem azt kérdeztem, mid nincs. Azt, hogy mid van! Erőltesd meg magad, kérlek.

"Van egy diplomám amivel megbukni látszom (2. kirúgás zsinórban pályakezdőként), van egy súlyos betegségem amivel fizikai munkát nem végezhetek, van egy aszociális szorongásos pszichés problémám ami miatt semmi baráti/párkapcsolatom."

Ahhh, igazán nyithattál volna ezzel kapcsolatban egy topikot, és akkor ahelyett, hogy mindenki b*szogatna, hogy miért írsz ilyet, megpróbálnának lelket önteni beléd... Na mostmár mindegy...

Ami a VALÓDI kérdésedet illeti, személy szerint több javaslattal is elő tudok rukkolni - csak, sajna, egyik sem olyan lesz, amilyenre szerintem számítanál.

1.) Első körben: KERESS EGY JÓ PSZICHOLÓGUST.

Az élet nem midig túl könnyű, és akad, akinek az átlagnál is nehezebben megy "megbírkózni" a sajátjával; rengeteg önismeretet és bölcsességet ígényel ez a feladat, és minderre a tudásra egymagad meglehetősen sokáig tart szert tenni - feltéve, hogy van affinitásod a lélekhez és aktívan keresed is a nagy megfejtéseket; ha ez nem így van, az ügy egyedül esélytelen.

Egy JÓ pszichológusnak (aki a pszichéről évekig tanult) az a szakmája, hogy ilyen helyzetekben segítséget nyújt - hasznos meglátásokkal lát el és sok hibás döntéstől meg tud kímélni.

Sokan azt gondolják, hogy csak az elmeroggyantak járnak hozzá, de más kultúrában, általában felsőbb körökben, teljesen más a megítélése.

Remélem átjött, amit mondani akarok: a lélek bonyolult, a legtöbben saját magukat sem ismerik (ami igazából nem is elvárás, mert nehéz dolog ez) - érdemes ezért olyanhoz fordulni az égető ügyekben, aki releváns tudással rendelkezik róla.

Ha a fogad fáj, szakemberhez mész; a lelki problémákkal is ugyanígy kellene eljárni...

2.) ÖNISMERET, BÖLCSESSÉG és mindenek előtt HELYES PERSPEKTÍVA

Sok esetben nem is annyira egy konkrét helyzettől szenvednek az emberek, hanem sokkal inkább attól, ahogyan saját magunk az adott szituációjukat értelmezik. Gyakran az alkalmatlanság gondolata a legfájóbb, illetve az, hogy az illető egyedül szenved a világban.

Sokan kizárólag a mások szemével képesek önmagukat látni.

Nem tragédia pedig, ha valakinek nem sikerül nagy dolgokat véghez vinnie - a legtöbben már csak így vagyunk ezzel; a kudarc nem újkeletű találmány.

Lehet, hogy vannak, akik megvetnek érte, de az sem bűn, ha nem élsz példás társasági életet.

A párkapcsolatok sem egyszerűek, és nem minden esetben jelentenek megváltást...

Tudom, hogy a sorozatok és a filmek mást sugallnak, de az sem általános, hogy az ember maradéktalanul boldog és elégedett. Egy dolog, hogy mit láttatnak mások és egy másik az, hogy mi van a színfalak mögött; a legtöbben a sötétben tapogatóznak és sokan csöndes kétségbeesésben élik az életüket...

Fontos szerintem, hogy semmi esetre se szégyelld magad - nincs miért. Gyakorolj egy kis megértést - saját magaddal szemben is. Csak találd meg azt, ami NEKED örömet okoz és amitől esetleg úgy érzed, teljesebbé is válsz - nem baj, ha nincs benne tapasztalatod, vagy nem csinálod bravúrosan; ne erről szóljon.

Fontos a siker is, meg az elismerés, de aki csak ezeket hajszolja, elfelejt élni. Válaszd külön a két dolgot, és ügyelj a személyes egyensúlyra - egyikből se engedj meg magadnak kevesebbet, mint amennyire éppen szükséged van.

Végezetül; van, aki egyszerűen csak néhány hibás képzet vagy szerencsétlen körülmény áldozata. De akadnak olyanok is, akik olyan mértékben eltérnek a legtöbb embertől, hogy képtelenek egy átlagos életvitelre, életfelfogásra - ami nem azt jelenti, hogy képtelenek egy kielégítő, tartalmas életre.

Magam a második kategóriába tartozom, és annak a híve vagyok, hogy ezeknek az embereknek bizonyos dolgokkal meg kell békélniük.

Ha úgy érzed, tudsz reflektálni az elmondottakra, nyugodtan írj privátban, egy picit beszélgethetünk.

Mindenkinek van képessége. Szépnek lenni nem bűn. Én is jobb szeretek szép embereket nézni plakátokon. Ők ebből élnek és sokkal nehezebb mint hinnéd. Kőkemény sok munka, és diéta. Egyszer sportal leadtam pár kilót meg diétával. Ha egy életen át kéne csinálnom hu :D hát nehéz lenne nagyon.

Ha vannak személyes problémáid, menj el pszichológushoz. Én is voltam, majd segít. Hidd el, baromi jó őszintén kibeszélni a gondokat.