Miért vesznek össze az emberek egymással, ha nem ugyanaz a kedvenc pártjuk?

Én minden téren igyekszem elhatárolódni a fanatikusoktól. Tiszteletben tartom mások véleményét és még szívesen vitázok is, de ezek az emberek nem a vitakultúrájukról híresek. Általában csak azt tudják szajkózni, amit a tévében hallanak, ész érveket nem tudnak felhozni a vélt igazuk mellett, csak fröcsögnek és káromkodnak.

De ugyanez a jelenség sok más téren is megfigyelhető, például amikor a drukkerek összeverekednek egy focimeccs után. Egy primitívebb réteg tipikus velejárója.

Egoharc. Aki nagyon azonosul valamilyen nézettel vagy csoportosulással, az önmaga értékeiként kezdi el vallani azokat vagy azok nézeteit.

Tehát ha valaki kifejezi egyet nem értését, vagy valamelyik ellenlábas tábor véleményét szajkózza, azt az illető ellene való támadásnak veheti.

A legviccesebb az, amikor fociszurkolók vesznek azon össze, hogy melyikük kedvenc csapata a jobb, amikor kb. az aktuális formától függ, illetve mindketten imádják a sportágat.

Azért a pártpreferencia elég sokat elárul az ember prioritásairól, személyiségéről... ez nem olyan, hogy úgy kedvenc, mint hogy Backstreet Boys vagy N*SYNC. Főleg ha bármelyik a kettő közül radikális.

Vannak pártok, amiknek a radikális szimpatizánsaival nem tudnék meglenni, mert rasszisták, homofóbok, antiszemiták, bigott módon vallásosak pl., én meg nagyon nem vagyok az, és nem szívesen töltök időt együtt ilyen emberekkel. Mondjuk nem veszekszem velük, hanem elmondom a véleményem, aztán hagyom őket.