Fogalmam sincs melyik lenne jobb, ti mit gondoltok?(hosszú)
Eléggé tönkretett az élet, naponta sírok, van amikor semmiségeken is már rámjön hogy miért is miért történik ez velem... barátok mind elhagytak,mert költöztünk. az se érdekli őket mi van velem, itt az új helyen is egy barátnőm van de az se igazi. Mással senkivel nem beszélek. Se osztályból, se suliból, se szomszédból, se semmi. Vagy tanulok, vagy házit írok vagy sírok. Ez a három dolog ami jellemzi a napjaimat.
Egy fiú miatt eléggé tönkre mentem. Azt hittem viszonzatlan szerelem, de lehetséges hogy nem. Még nem beszéltem vele, de a testbeszédén állítólag lehet látni. Mint kiderült vele is én rontottam el, pedig eddig azt hittem hogy ő a hibás, amiért nem lép, amiért csak "játszik" velem, amiért egyik nap néz, a másik nap le se sz*r. De ő próbált közeledni egy időben (vagy csak én mesélem be magamnak) hogy odajött ahol én voltam és nézett. De én kerültem egy időben és ha láttam hogy néz, direkt nem néztem rá. Lehetséges hogy ezt én szúrtam el. Azóta bejelöltem két helyen is, mert rájöttem hogy lehet az én hibám, de nem jelöl vissza. Emiatt is nagyon szomorú vagyok.
A szüleim is akármit csinálok, nem tetszik nekik, mindenért engem hibáztatnak, a tesóm pedig dicsőítve van.
Na szóval ezért lett az hogy rájöttem hogy jobb lenne nekem ha bad b*tch lennék. Nem egy örömlány, hanem olyan valaki, aki csak magára gondol, nem érdekli semmi/senki, aki független és nem akad fenn hülyeségeken. Akinek van önbizalma, magabiztos és erős és a szavak leperegnek róla. Egy ideig jól ment aztán ez a fiús ügy megint beütött mert akkor jöttem rá hogy lehet hogy az én hibámból nincs semmi. Ezért úgymond visszaestem. Néha ilyen vagyok néha olyan. Két percenként vannak hangulat ingadozásaim. Egyszer kemény vagyok, rá két percre pedig már mindenen tudnék sírni. Ilyen volt most is. Anyum pedig azt mondta hogy jajj milyen gyermek lett belőled pedig mennyit neveltünk. Vagy valami hasonlót. Ez nem a nevelésen múlott hanem azon hogy két év alatt tönkre mentem, önbizalmam lement teljesen És próbálok felállni valahogy de nagyon nehéz.
A kérdésem az hogy melyik lenne jobb. Nekem ez a bad b*tch stílus mindenképpen jobb lenne mert nem sírnék mindenen és idegesíteném magam, de ugyanakkor apumékon látom hogy olyankor hogy lenéznek meg mondják milyen nagyképű lettem. Mit tehetnék?
Segítséget előre is köszönöm
16l
válasza:Hmmm hát figyelj
A bad bitch dologból ennyi maradjon meg :önbizalom
Peregjenek le a rosszindulatú szavak
Told meg segítőkészséggel, kedvességgel, bátorsággal.
válasza:Építsd az önbizalmad, a rosszindulatot engedd el a füled mellett és próbáld meg megtanulni kiszűrni, hogy kinek a véleménye számít úgy igazán.
Nehéz ilyen dolgok után nem bezárkózni, de próbálj meg minél többet mosolyogni (nem az erőltetett fajtát), közvetlen lenni. Biztos vagyok benne, hogy ez jó kiindulópont lesz majd, csak türelmesnek kell lenni.
Addig is kitartást! :)
válasza:a leírásod alapján nekem úgy tűnik, hogy nem támogató, hanem sajnos lelkileg bántalmazó szüleid vannak. A lehető legfontosabb, hogy megértsd: nem veled van a baj. Te jó ember vagy, jó vagy úgy, ahogy vagy. Nagyon fontos a lelki fejlődésed és a jövőd szempontjából, hogy akármilyen sérülékenynek is érzed a valódi lényedet, ne veszítsd el önmagaddal a kapcsolatot, ne vegyél föl egy maszkot, és ne azonosulj a maszkkal. Ez lehet, hogy most úgy érzed, hogy megvédene, de valójában egy hatalmas értéket veszítenél el: az igazi önmagadat. Próbáld magad más módon erősíteni. Ha nem kapsz elég szeretetet, támogatást a családodtól, akkor próbálj támogató közegbe kerülni máshol. Nagyon gyakran nem te vagy az egyetlen magányos ember a környéken. Az osztályodban is biztos vannak még olyanok egy páran, akik kicsit ki vannak szorulva a közösségből. Közöttük is lehetnek értékes emberek, akik talán nyitottabbak lennének rád, mint azok, akiknek már megvan a kialakult baráti köre.
De önmagadnak is megadhatod a gondoskodást, amit hiányolsz. Próbáld biztatni magad, szeresd magad. Szeresd magad az egyediségedért. Gondolkozz el, mi esne neked jól, és próbáld meg megadni magadnak. Mint egy legjobb barátnak, akit nagyon szeretsz.
Ha vannak olyan helyzetek, ahol szerinted jobban is lehetett volna reagálni, ne aggódj, mert biztosan akad még ilyen helyzet a jövőben. Elemezd hogy mit "rontottál el" és mit kellene máshogy csinálnod legközelebb. Pl. visszanézni a fiúra, aki tetszik neked. Lehet, hogy nem sikerül elsőre, de próbálkozni lehet, és egyszer csak sikerülni fog.
Próbáld meg elereszteni a füled mellett azt, amit a szüleid mondanak, mert csak az ő szegénységi bizonyítványuk, hogyha rosszul bánnak veled. Az a helyzet hogy ők sajnos nem képesek rá, hogy jobb emberek legyenek, és azért próbálnak téged is lehúzni, mert zavarja őket, ha te több vagy náluk. És szép fiatal lányként észre sem veszed, mennyi érték van benned, amit az ilyen emberek akár tudat alatt is, irigyelni tudnak.
Ne arra koncentrálj, hogy mit rontottál el, mik a hibáid, hanem arra, amiben jó vagy, amit jól csinálsz. Nincs olyan ember, aki minden területen jól teljesítene. Figyeld meg, mik az erősségeid, fejleszd magad bennük, és koncentrálj ezekre. Csak olyan emberekben bízz hosszú távon, akik nem árulnak el, nem bántanak, akik megszolgálták a bizalmadat és MINDIG szeretnek téged, nem csak ha jó kedvük van.
Sok sikert :)
válasza:Ebben a korban a hangulatingadozások szinte normálisak. Ilyenkor mindenki keresi önmagát, tombolnak a hormonok, lázadnak a szülők ellen. Ezen is túl kell lenni, aztán később egy érett, kiegyensúlyozott nő leszel. :)
Kezdj el sportolni valamit és szedj magnéziumot (Béres magnézium+b6 a legjobb szerintem).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!