Az emberek miért mutogatnak másra és keresnek kifogásokat, ha a klímaváltozásról és környezetvédelemről van szó?

Ugye azért elég egyértelmű jelei vannak a klímaváltozásnak, pl. egyre szélsőségesebb időjárás, ami miatt évről-évre nehezebb élelmiszert termelni. A termőföldek kezdenek kimerülni az ipari gazdálkodás miatt, bizonyos erőforrások is fogyatkoznak. A bolygó tele van szeméttel, égetjük a sok hulladékot, halmozódik a műanyag, ami sosem bomlik le.

A többség sápítozik a cikkek alatt, hogy úristen, mi lesz itt 30 év múlva és hogy lehet ilyen világba gyereket vállalni, de az egész aggodalom kimerül ebben a sápítozásban. Mikor arról van szó, mit lehetne tenni, akkor megy a nagyvállalatokra mutogatás, mintha a cégek maguknak gyártanának vagy bárkit rákényszerítenének a kacatok vásárlására, közbeneg a többség egyszerűen b*szik minimálisat változtatni. Évek óta "divat" a textilszütyő a nejlonzacskó helyett, de a 90% még mindig nejlonzacskóba vásárol, mert ilyen minimális, különösebb erőkifejtést igénylő változtatásra sem képes.

Most ez csak egy példa, persze,sok mindent be lehet ide helyettesíteni a papírtörlők elhagyásától addig, hogy legalább a szomszéd utcában lévő boltba ne kocsival menjenek már el. Mindenre az a kifogás, hogy a kis tettek nem számítanak, egy ember mindegy mit csinál és hasonlók.

Mi az oka annak, hogy a többség csak sápítozik, de amúgy sz*rik bele, mi marad a gyerekére 20 év múlva? Miért nem is akar a többség változtatni?