Az öngyilkos szektavezéreket 100-ak vagy éppen 1000-rek követtek a halálba, a normális ember pedig mély barátságot is alig tud kialakítani, ennyire vonzóak a "mérgező" egyének?

Nem, ennek nincsen sok köze ahhoz, hogy mi mennyire "mérgező".

Az emberek egyedül vannak, gyengék és félnek. Meg persze az ember társas lény. Tartozni akarnak valahová. (Nem mellesleg, a szekta vezér és a követője kapcsolata teljesen más, mint egy mély barátság.)

Hinni akarnak valamiben. Én éppenséggel át tudom érezni ezt.

Mert egy közösség tagjának lenni nagyon jó érzés. Akkor nem vagy egyedül, együtt erősek vagytok és megvéditek egymást. És egy ilyen közösségbe vezető is kell. Hogy továbbra is tag legyél, muszáj követned őt, akár önszántadból. És a halálba is ezért követik. Mérlegelnek eme tett előtt is. Jobban megéri nekik utoljára, együtt cselekedni azokkal, akikhez tartozol, mint végleg egyedül maradni.

Első hozzászóló vagyok. Azt írtam, hogy „nincs sok köze “, mert egy kicsi mindig van. Attól is függ, hogy az adott egyén mit szeret. De szerintem, aki egy olyan "szektához" tartozik, akiknek az a fő céljuk, hogy minél több kosarat kössenek, nem biztos, hogy ugyanazt éli át, mint akinek a szektája öngyilkosságokat szervez vagy valami hasonló. Kivéve, ha szentül hiszi, hogy kosarat kell kötnie. De a kissé misztikusabb dolgok jobban érdeklik az embereket. Nem beszélve arról, hogy aki egy szektába menekül, az egy kicsit a valóság elől is menekül. Meg a tiltott gyümölcs mindig édesebb, satöbbi.

De a mély barátságokhoz már tényleg semmi köze.