Ez álszentség? Ha igen, akkor mit tanácsoltok helyette?

Vannak tulajdonságaim, amikről sok embernek nem kell tudnia, és ebbe barátok is beletartoznak. Ilyenekre gondoljatok, hogy hiányos empátia, közönyösség, enyhén beteges dolgok. Az a lényeg, hogy olyan az igazi személyiségem egy része, ami nem mindenkinek fér bele. Ezért ezt nem osztom meg másokkal, csak akkor, ha érzem a másikon, hogy nem fogja elijeszteni.

Mondok egy példát, valakivel valami rossz történik, és én együttérzést mutatok felé. De jelen van ott egy másik ember is, aki tudja rólam, hogy valójában ezt csak megájtszom. Ilyenkor ő álszentnek tart? Te az ő helyében annak tartanál? Nyílván ha valakinek valami lelki baja van, akkor nem tehetem meg azt sem, hogy ignorálom, és azt sem mondhatom meg, hogy habár érzelmelieg hidegen hagy, hogy mi van veled, de szívesen segítek, szóval mi a baj. Mert ez így nagyon rosszul hangzik. Viszont ha ez a színlelés álszentség mások szemében, az sem jó. Akkor taktikát kell váltanom, de nincs jobb ötletem. Mi a véleményetek?