Vannak itt olyanok akik csak később, huszas éveikben kezdtek el dolgokat?

Hát én 22 vagyok és ezek közül egyik sem igaz rám. Egyetemre járok, még egy évem hátravan (már lehetne diplomám, de kihagytam egy évet, majd az egyetem közben halasztottam). Dolgozni még soha nem dolgoztam, se “rendes” se diákmunkán, mert sosem találtam megfelelő lehetőséget. Párkapcsolatom sem volt soha. Barátaim se nagyon vannak egy-két gyerekkori barátot leszámítva, de azóta nem tudtam barátokat szerezni.

Én nem értek egyet azzal, hogy ezek mind a húszas éveinkkel jönnek, az a természetes, ha csak huszonévesen kezd el az ember ilyen dolgokat stb. A szaktársaim, volt osztálytársaim között, a környezetemben stb. inkább az a természetes és az átlagos, hogy az embernek ennyi idősen már kialakult baráti köre van, volt/van párkapcsolata, dolgozik, tanul. Én sokszor gáznak érzem és szégyellem magam amiatt, mert én nem tartok itt és elég sokan éreztetik is velem, hogy ez nem normális.

Munkám eddig csak egyszer volt, az is még gimiben és akkor is "csak" diákmunka volt. Kemény volt, de imádtam és igazából ez segített eldönteni, hogy melyik vonalon tanuljak tovább.

Párkapcsolatom nem volt még sosem, ilyen téren később érő is vagyok/voltam, meg válogatós is. 2x lehetett volna valami, de mindketten töketl3nek voltunk😅 bár a második srác esete elég friss, szóval még talán nem veszett ügy..

Tanulás még most van folyamatban, bár még csak gólya vagyok.

Barátokat tekintve szerencsére vannak többen is, van, akivel kicsit felületesebb a kapcsolat, de szerencsére igaz barátaim is vannak. Közülük egy gyerekkori barát, a többieket még gimiben ismertem meg. Sajnos nehéz összeegyeztetni az időnket, így nincs sok közös program, de szerencsére ezen próbálunk változtatni.

A kortársaimat nézve az ismeretségi körömből (én lassan 21 leszek), nagyjából fele-fele arányban látom azt, hogy vagy alig/semennyi barátja van, vagy épp az ellenkezője: egy nagy baráti társaság mozgatórugója. Én pedig sokszor kellemetlenül érzem magam, amiért nekem most nincs ilyen társaságom. Általánosban és gimiben volt, de sajnos szétbomlófélben van.. pedig úgy érzem most lenne a legnagyobb szükségem ilyen "bandázásra" (nem alkoholizálás, cigizés és társai).

A párkapcsolati rész miatt érzem mégis rosszabbul magam. Alapból is, valamint én is sokszor megkapom innen-onnan, hogy "hogyhogy nem volt még..??". Többen érzékeltetik, hogy ez nem épp normális állapot, amivel ugye csak rontanak a kedvemen :c Neten nem is tudok és nem is igazán szeretnék ismerkedni, de majd lassan lesz valami, próbálok pozitív maradni azért.