Félek a munkától, hogy vegyek bátorságot hozzá?

Nos lehet butaság, de régóta megrögzült bennem ez a valami ami mindig meggátol, hogy elkezdjek dolgozni rendesen és nem mondjak fel úgy pár hónap után vagy hét után, mert nehezen tudok beilleszkedni bárhova, félek az emberektől, új helyektől, új dolgoktól. Eddig csak 9 hónapot tudtam egy huzamban végig dolgozni de közben nagyon volt a menekülhetnék onnan, mert akkor még járhattam suliba (ez könnyebb volt nekem mint a munka több okból is) de ha munkáról van szó mindig kerültem, 2 évet jártam még nappalira, hogy halogassam a dolgozást mert nappalin tudtam tanulni. Azóta lemondtam sok munka megbeszélést, félek a kezdéstől, nagyon megszoktam így 1 év alatt lassan, hogy egész nap itthon vagyok, akkor kelek amikor akarok, nem kell mennem sehova. Holnap lenne egy tök közeli munka, így közlekedés miatt nem kell aggódnom, (félek a sötétben de ezt az utat ismerem) kedves hölgy beszélt velem, viszont bolti eladó ami nekem tetszett régen amikor dolgoztam mint sima árufeltöltőként de most minden lesz szerintem. Elején itt is remegtem, féltem, hogy sok ismeretlen ember van körülöttem és nem egy megszokott brigád de idővel megszoktam és megkedveltem sőt jól csináltam de ez évekkel ezelőtt volt és félek, hogy megint sokkoló lenne elsőre újra rendesen dolgozni de emberek között. Eléggé introvertált vagyok, kissé csendes, és félek mások véleményeitől de ez idővel javult míg a boltban dolgoztam csak az eleje nehéz. Holnap ha sikerülne is a munka, nehezen fogom megszokni a mindennapi tevékenységeket. Mostanában azért próbálok naponta elmenni valahova, de a reggeli kelés kikészített mindig. Hogy vegyem rá magam, hogy igenis muszáj dolgozni mert nem lesz pénz és ez a munkanélküliség rossz nagyon? (elején buli volt de később már depresszióm is lett tőle...)Megpróbálok csinosan öltözködni, de már voltam pár interjún így ezt legalább megszoktam..Szeretnék amúgy bolti dolgozó lenni de az introvertáltságom és ez a berögződés miatt félek, hogy csak a negatív oldalát fogom látni.