Anyaként majd megértem, vagy egy kicsit azért jogosan gondolom így?

Leszögezendő imádom a gyerekeket, soha semmilyen formában nem voltam rájuk irigy, mindig odaadtam nekik a pótolható dolgaimat nem féltve meg rejtegetve, nehogy megtalálják.

Az utóbbi időkben viszont elkezdtem tapasztalni egy olyan jelenséget, ami teljesen őszinte leszek, kicsit zavar.

A cégünknek nem a gyerekek a profilja, de a szülők sokszor hozzák magukkal szerződni a kicsiket akiknek van játszósarok kialakítva játékokkal, színezőkkel stb.

Sikeres üzlet esetén szoktunk adni apró ajándékot ami már a szemünk láttára azonnal a gyerek kezébe szokott kerülni és nagyjából a távozásukig pont millió miszlikbe is aprítja a gyerek.

Máskor csak elhintik a megjegyzést, hogy hogy fogja élvezni szétszedni a gyerek, megint más csak elmeséli amikor lát nálunk belőle egy másikat, hogy jajj az övét azonnal "megette" szétrágta meg tépkedte a gyerek.

Úgy gondolom, hogy adják oda persze, ha ő nekik nem kell, de nekünk ezek az ajándékok pénzbe kerülnek, legalább ne mondják vissza, hogy mi lett a sorsa vagy ne még a jelenlétünkben adják tovább a gyerekeknek megsemmisítésre, mert azért rosszul esik.