Ez miért lehet? Fóbia lenne?

Több oka is lehet ennek.

Pl a médiában az alternatív sötétebb szubkultúrák kedvelőit sokszor negatív karakterekként, gonoszként ábrázolják vagy végletekig sztereotipizálják lelki betegnek, okkultistának sátánistának, szuicid hajlamúnak mutatva őket.

De ezek a dolgok nagyon sarkítittak valótlanok vagy fél információkból koholt előitéletek és sztereotípiák

Másrészt valóban van egy ridegebb világa a csak fekete és hideg ezüstös fémes cuccoknak de maganak az ilyesfajta zenéknek is. Bár főként csak a goth szubkutúráról tudok írni mert ebben vagyok jobban benne.

Szóval arról is szól ez az egész, hogy a világban a tabúsitott dolgokat feloldjuk és beszéljünk róla. Ilyen pl az androgrünitás a szexualítás is de a negatívabb dolgok

mint az elmúlás vagy a lelki zűrzavar boncolgatása és nem negatívkent hanem az élet velejárójakent való elfogadása. Pl a negatív érzelmek megélése és az ez által való megerősödés és az ebből való merítkezés. Ez nem egyenlő a divat depresszióval és az abban való dagonyával, sokkal inkább a problémákkal való szembenézést és ha lehetseges akkor az azokon való dolgozást pozitívva átformálást vagy ha ez nem lehetséges akkor a megbékélést jelenti.

A goth szubkúltúra egy elég induvidualista szubkultúra szerintem itt a hangsúly az egyéni tapasztaláson és az abból való építkezésen van. Ezek az egyéni dogok orgnikusan lakítják a szubkultúrát és ettől annyira eklektikus es változatos.

Azonban sokan a már kialakúlt sztereotíp goth jegyeket akarják magukra aggatni megfelelési kényszerből és a szubkultúrához nem psszoló elveket valanak úgy beálítva azt mintha az tenné őket atom gothá (pl a sok álspirituális maszlag) vagy direkt arra hajtnak hogy polgár pukkassztóak megbotránkoztatóak legyenek na az ilyenek néha tényleg túllőnek célon.

Szóval megértem hogy valahol tartasz az emoktól és gothoktól.

De meg kell különböztetni a szubkultúra érett tagjait a csak időszkosan jelenlévőktől mert ezek azok akik sokszor elég szélsőseges megnyilvánulással bírnak (sok teljesen normális jófej és érett személyiségű ismerősöm, barátom van akik 20-30 évesek, alternatív stílusúak de ezt leszámítva átlag emberek, nincs feltünési viszketegségük nem isszák szűzek vérét es nem járnak boszorkány szombatra sem. Dolgoznak gyereket nevelnek vagy valamilyen alkotói tevékenységet űznek. Persze emellett ugyan úgy eljárnak koncertekre és szeretik a szubkultúrához köthető zenéket de nincsenek teljesen rápörögve a goth szubkultúrára nem csak abból áll a személyisegük, hogy gothok sőt sokan nem is kategorizálják magukat. Szóval teljesen átlagosan és békésen élik az életüket.)

Szerintem kezd azzal hogy utána jársz ezeknek a szubkultúráknak. Mert minnél jobban megimered rájösz hogy ártalmatlan az egész és ugyan olyan emberek a képviselői mint te csak másabb zenékre buliznak és más vizuális önkifejező eszközökkel élnek.

Meg keres valóban igényes goth, emó művészi fotókat ahol azért látható hogy mennyire esztetikus is tud lenni az ilyesmi kinézet ha igényesen van kivitelezve.

Ha netán szembejöttem veled az utcán a közelmúltban, szívből remélem, hogy nem a látványom szülte meg benned ezen kérdést. 😂

Gothként: Nem utálok senkit. Addig pláne nem, amíg meg nem ismertem az egyént. Az egy dolog, hogy vannak olyan külsőségek, amikkel én, személy szerint képtelen lennék azonosulni, de attól még nem gondolom rossz embernek úgy, hogy nem is ismerem, soha nem beszéltem vele… de semmiképp sem utálom.

Valószínűleg nem beszéltél még hasonló emberekkel, vagy nem láttál eleget belőlük.

Őszintén elszomorít, hogy a mai világban senki nem az egyént vagy egy adott produktumot néz, hanem azt, hogy hogyan tálalják.

Ami, - mint már előttem említették -, gyakran köszönőviszonyban sincs a valósággal.

Mert azokat a sztereotip, gothnak csúfolt fekete ruhás karaktereket veszik alapul különböző filmes alkotásokban, akik olyan mogorva képet vágnak, mintha lenyeltek volna egy sünt, vagy a cigi és a drogok a “mindennapi kenyerük”, vagy “kis boszorkányoknak” képzelik magukat, akik mindenkit “megátkoznak”, aki nekik nem szimpatikus.

Elárulom, hogy a legtöbb ilyen figurának halvány köze sincs a goth szubkultúrához.

Mert ez nem egy hülye tinidivat, ami azt sugallja, hogy “az élet sz@r”. NEM, egyáltalán nem. Az emo teljesen más rengeteg szempontból, mint a goth, aki járatos a témában, talán bővebben kifejti.

Ez egy zenei alapú post-punk gyökerű szubkultúra, aminek semmilyen spirituális baromsághoz nincs köze.

Mi nem hiszünk abban a sztereotípia-rendszerben, amit a világunkban minden emberre rá akarnak erőltetni.

Igen, külső szemmel lehet, hogy mi tűnünk zavarodott deviánsoknak, “züllöttnek”, “szajhának”.

Viszont az az igazság, hogy a legtöbb ilyen ember magasabb elvek szerint él, mint az a sok tündéri arcú festetlen kislány, akin lehet, hogy egy teljes város megy át egy év alatt, és bulikban sugárban hányják a vodkát cigizés közben.

A legtöbb goth pont, hogy művelt, mély érzésű ember, akik számára fontos a társadalmi problémák megoldása, érzékenyen érinti őket az igazságtalanság, a kizsákmányolás. Rengeteg goth előadó hangot ad ezeknek a témáknak, de mindezek lényege egyáltalán nem az öncélú befordulás, hanem pontosan az, hogy habár nem szokványos, fura, elvont dolgok tetszenek nekünk, mi legyünk jobb és elfogadóbb emberek a sok képmutatónál.