Milyen érzés nagy embernek lenni?

Nem vagyok extra befolyásos, sem extra gazdag.

Én inkább a hírszerzésben vagyok jó és voltam mindig is. Mindig tudtam, hova üljek, ha valamit meg akartam tudni. Kicsit ügynökösen hangzik, de tényleg így van. Néha olyan infók jöttek, amikre nem is volt szükségem, meg nem is kerestem.

Ezen kívül, én mindig teszek szívességeket embereknek, aztán jön a mennyi lesz? Semennyi, majd ne felejtsd el, és talán egyszer nekem is segítségre lesz szükségem.

Ez sem ilyen én adok egy pohár vizet, te meg vegyél nekem 2 üveg whiskyt kategória.

Szóval, ha hivatali ügyben segítek, akkor én is kérek mondjuk infót valamivel kapcsolatban, ami hivatali, irodai dolog, ha szükségem van rá. De számtalanszor semmit nem kérek cserébe.

Gazdagság tekintetében. Gyerekként elég szegény környezetben nőttem fel, most annyi pénzem van, mint korábban soha, de egyáltalán nem tudom kihasználni, nem élvezem.

Befolyás meg tényleg nem az, hogy felhívok bárkit, aztán nincs kérdés; de van olyan információs hálóm, amivel sok dolgot könnyebben elérek, mint random emberek.

"Hatalom csak annak járna, aki nem vágyik hatalomra." (Hioszi Tatiosz)

Nagyjából ezt gondolom,mert akiket megrészegít a hatalom,azok vissza is élnek vele rendszerint.

Szerintem nyomasztó érzés lehet. Nekik még önmaguknál is nagyobb embereknek kell megfelelni.

A főnököm pl. heti hét napod dolgozik, alig van egy szabad perce magára.

Az ő főnökén csak azt látom, hogy naponta kb. 20 órát dolgozik és fénysebességgel öregszik (pedig szerepel a 10 legbefolyásosabb magyar ember között).

A hírnév, a népszerűség részegítő - amikor csak úgy mész, és a szembe jövő emberek mind megismernek, és mindenki örül Neked, mindenki azt sugallja, hogy mennyire Jó vagyok, példa vagyok.. nagyon jó; olyan önbizalomkoktél, hogy valami hihetetlen. Rengeteg figyelmes gesztust kapok, ajándékokat, lehetőségeket... a kapcsolati hálón keresztül rengeteg lehetőségem van, legyen szó fellépésről, nyaralásról, autóbérléről vagy csak simán egy jó állatorvosról.

Ugyanakkor a hírnév, a népszerűség k_va idegesítő, mert nem tudok úgy lemenni egy csomag zsepiért a boltba, hogy ne jönne utánam néhány ember, hogy "úúúúúristen!, ez ő". Megnéznek az utcán, utánam fordulnak a benzinkúton, titokban fotóznak a szomszéd asztaltól - MINDIG. És akkor vannak a creepy rajongók, meg azok, akik az összes frusztrációjukat rajtam és a munkám szidásán vezetik le. Testőrök kellenek hozzá. Egyre több az érdekből dörgölődző, tőlük hányni tudnék - és néha kezdek paranoid lenni, hogy ha valakivel egy jót dumálok, az tényleg velem beszélget vagy csak az ismertségem és a kapcsolatrendszerem miatt kellek neki.

Szóval mint mindennek, ennek is megvannak az árnyoldalai - én néha irigyelem azt, aki meg tud inni egy kávét anélkül, hogy mindenki őt bámulná.

Én magam laikus vagyok, de nekem körülbelül ez állt össze a legkülönbözőbb személyiségű és foglalkozású népszerű/híres emberekkel készült interjúkból :D