Mi válthatta ki, hogy ilyen vagyok?

Nem tudom, de r*hadt fárasztó lehetsz, próbálj meg fejlődni.

Nekünk egyszer volt egy ilyen barátunk... egy idő után féltünk a fenti viselkedés, és mindenkit nagyon irritált. Ez akkor ütközött ki igazán, amikor a kis társaság csak ritkán tudott összejárni, aztán amikor sikerült a bandával végre egy tali, az illető pofázott csak 90%-ban.. mindenki úgy ment haza, hogy kiváncsi lett volna kivel mi van, de vki paraszt módon csak a ágról beszélt és mesélte az idióta sztorijai.

Tudod az a legidegesitő, hogy azt hiszed mindnekit annyira érdekelnek ezek a dolgok mint téged és nem veszed észre magad..

A lányt is egyszer idejött hozzam és elkezdett magyarázkodni, hogy ő “csak szórakoztatni akar minket azért pofázik mindig ennyit”.

Ez mind tok jó, DE SENKIT NEM SZORAKOZTATOTT. ő hitte csak azt h ez így jó, közben mi elkezdtünk NÉLKÜLE inkább programokat és külön beszélgetős csoportot is csinálni.

Felüdülés volt.

Tudod miért? Mert végre volt kommunikáció a csapatban...

Nyilván személyiségbeli hiba a fenti. Egy idő után energia vámpír szerepet töltesz be és le fognak kopni az emberek rólad, mert nem vagy annyira szórakoztató mint gondolod, és mert nem foglalkozol másokkal. Nem partnereket keresel, nem kommunikálsz, hanem te hallgató tábort gyűjtést magadnak, akinek eloadsz...

A csaj is csak észrevette magát mikor hanyagolták, utána már meg tudta kérdezni tőlünk is h kivel mi van.. de akkor is legtöbbször azzal a céllal, hogy elkezdhesse pofázni magáról és hogy épp mi történt vele. de bennem annyit a kiégett addigra, hogy a kapcsolat is megszakadt, mert irritált.

Ja, elárulom kapcsolata sincs mai napig normális... nem véletlenül. Mert ezt épeszű ember nem viseli el hosszú távon, jezusom együtt lakni jon egy ilyen emberrel. Az a baj h nem veszik észre magukat.

Igen, a barátodnak igaza van. Nettó parasztság, önzőség, egó van az egészben. Ha már tudod hogy ez van nálad is, érdemes lenne dolgozni a személyiségében, mert hidd el hogy a társas kapcsolatid nem késznek normálisak... de ez csak jó tanács. Minden fejleszthető, ha az ember akarja. ;)

De ezt mi itt a gyakorin full idegenként, honnan tudjuk szerinted?? H*lye a kérdés.

Menj el szépen pszichológushoz, pszichoterápiára, és a szakember el fogja neked mondani, miért vagy ilyen.. Miért vagy önző, miért nincs meg a kellő empátia és érdeklődés, miért nem veszed észre magad, hogy nem te vagy a világ közepe. Úgy is szeretsz beszélni magadról, hát akkor hajrá.. :)

Az első lépés a felismerés, hogy a probléma az probléma. A 2 lépésen így-úgy is neked kell dolgoznod, hogy ezt visszavedd. Tudatosan figyelsz rá, és apró lépésekkel beépíted a szokásaidba. Pl a Hogy vagy, mi van veled? kérdést. Vagy felhívod hetente a szüleid és megkérdezed mi újság velük.. Vagy mondjuk odafigyelsz a kedves barátodra, akinek szintén megvannak a saját problémái, és mondjuk konstruktívan állsz hozzá, nem csak na essünk túl rajta alapon.

Az empátia javítható és tanulható, hogy a másik nézőpontjába tudj helyezkedni. Azért ez nem agysebészet...

Ha mindenáron, így ismeretlenül, indokot kellene keresni, akkor én azt mondanám, hogy valahol, valamikor (feltehetőleg gyerekként még) olyan közegben voltál, ahol elnyomtak téged, úgy éreztették, hogy nem fontos a véleményed, vagy épp te magad. Vagy ehhez hasonló negatív élményed lett. Emiatt most így kompenzálsz, viselkedsz, lehet, hogy úgy viszonyulsz a világhoz, ahogy az bánt veled. Vagy érezted, hogy bánik veled.

Az egy jó pont, mint előttem is írták, hogy felismerted, hogy gond van. Tanácsnak pedig, tudatosan figyelj mások reakciójára, vagy megjegyzéseire és tudd, hogy mikor vagy nagyon sok. Akkor pedig (bocs a megfogalmazásért, de) vegyél visszább. Fejleszd az empátiád, és kommunikációs készségeid. Figyelj másokra, tartsd fent a beszélgetést, légy érdeklődő, és ne tereld állandóan magadra a szót. És tudd, hogy mikor kell a másikat hallgatni és rá figyelni.

Hosszú folyamat lesz, de mindenki javára válik majd. Szakember is kellhet hozzá, de ez nem szégyen.

Oriasi dolog belatni, meg ha ez nem is old meg mindent. Nekem ez nagyon nagy jopont.

Apam pl ilyen, nala ez sulyos defekt, be van szorulva sajat magaba. Egocentrikus, de nem onzo, hanem valami fal valasztja el a kulvilag erzekelesetol.

Nem tudom, nalad mi az ok. Attol tartok, talan csak onkontrollal eros odadigyelessel fog mukodni nalad, ahogy pl a dadogoknak beszelni rendesen. De akkor is megeri, mert kevesbe leszel faraszto, hasznalhatatlan, lelked melyen remelhetoleg nem szarod le a tobbieket. Csak mas vagy, barmi latin neve is legyen ennek.