Miért csak akkor tisztelik az embert ha idegbajoskodik és káromkodik? Eddig mindig mosolyogtam mindenkire, és azt hallgattam, hogy mimóza vagyok. Most viszont más a helyzet.

Ugyanazert, amiert az elozekeny es kedves embereket “gyenegenek” nezik.

En nem sullyednek le az “idegbajos szintre”, azaltan tiszteletet sohasem fogsz elerni, de teny es valo, hogy nem erdemes tul mezes-mazosnak sem lenni, mert az emberek hajlamosak kihasznalni az ilyet.

Volt két főnököm, akik ordítosak (voltak). Ráadásul abból a hirtelen robbanó fajtából, aki öt perc múlva már vigyorog rád, és nem érti, hogy te miért vagy rottyon.

Az egyikőjük az esetek nagy részében okkal kiabált, én mégis megjegyeztem neki, hogy nem attól lesz igazad, hogy felemeled a hangod. Átgondolta, változtatott. Az emberei szeretik és tisztelik.

A másiknak is elmondtam ugyanezt, de szerinte csak így lehet adott helyzetben beszélni, mert ott és akkor mindenki hülye/inkompetens/szemét. És egyébként is ő az etalon... Őt zokszó nélkül hagyják ott a munkavállalók, ha úgy adódik.