Miért törődnek bele az emberek az átlagos, és középszerű életbe?

"De miért? Mi értelme élni az életet, ha nem élvezzük?"

Az, hogy ki mit élvez, eléggé szubjektív dolog.

Egyrészt, az egy dolog, hogy neked nem jön be a szürke kispolgári lét(egyébként nekem se), de nem vagyunk egyformák, van, akinek igen.

Másrészt, biztos vagyok benne, hogy a te életed sem csupa móka és kacagás, vannak benne jó dolgok, és vannak rossz dolgok, például, dolgoznod nyilván neked is kell, hacsak nem anyuapu tart el, vagy nem nyertél a lottón.

Ez a kispolgári létben is ugyanúgy megvan.

Van mókuskerekezés, de vannak jó pillanatok is.

"De miért? Mi értelme élni az életet, ha nem élvezzük?"

Egyik oldalról én is így vagyok, másik oldalról meg vannak prioritások.

Ahogy te is írod, nekik ott van a család, gyerek, kötöttségek.

Innentől mi a kérdés? Az ember elindul egy úton akkor elindult.

Na meg nyilván más az élet akkor, amikor egyedül van az ember.

Én magam is egyedül vagyok. Egyrészt élvezem, feltalálom magam, szeretem is, hogy minden percben a magam ura lehetek. De mellette tudom, hogy ez nem egy örökké fenntartható dolog, mert én is szeretnék párt, családot magamnak.

És tény, az embernek a maga életét kell nézni. Azzal foglalkozni, azt alakítani.

Az ember akarhat több, ellentétes dolgok is az életében. Valószínűleg jobban szeretik a saját életüket és ha választani kéne, akkor is azt választanák. De emiatt néhány dologról le kellett mondania, amit ugyanúgy szívesen csinálna. Sőt! Lehet, hogy egyébként kevesebbé is szereti, mint a mostani életét, csak mivel már azt régen csináltam, ezért vágyik rá.

Például imádom a baranclevet, évek óta a kedvenc fajtám, de néha jobban esik meginni egy gránátalmásat, mert az már olyan régen ittam és irigylem azt, akinek van éppen otthon, mert én is azt akarom. Ettől függetlenül, ha választani kéne, hogy örökre csak barackoz vagy csak gránátalmásat igyak, úgyis a barackot fogom választani.

Szóval attól még, hogy te nem élnéd az ő életüket, az nem jelenti azt, hogy az övék rosszabb úgy összességében. És attól még, hogy az életed egyes részeire irigyek, nem jelenti azt, hogy teljesen el is cserélné veled a sajátját.

Minden életformának vannak előnyei és hátrányai. Az ember valamit választ, csak egyféle életet tud élni. Valószínűleg időnként eszébe jut, hogy máshogy is élhetett volna, de soha nem derül ki, hogy mi lett volna ha...

Lehet, hogy te most így érzel, 40 évesen meg azon sajnálkozol, hogy miért nincs gyereked.

Szóval az, hogy te élsz valahogy, nem azt jelenti, hogy az a jó.

És ha nem törődök bele, akkor mi lesz?

Pénzem attól még nem lesz, cserébe viszont még boldogtalanabb leszek.

Oké akkor most képzeld el a világot úgy, hogy CSAK étteremkritikusok, üdülőhely bloggerek, youtuberek, és hasonló divatszakmák képviselőiből állna a társadalom.

Nem dolgozik senki a kormányablakoknál mert az uncsi, nem dolgozik senki postásként, mert folyton talpalni nehéz, nem dolgozik senki kórházban, mert beteg, haldokló embereket ellátni lélekölő, nem dolgozik senki kukásként, mert juj-fúj az milyen ciki.

Amit te gondolsz a kis fejedben, az nem megoldható, ennél fogva lenézni azokat akik fenntartják a TE életminőségedet, nem opció.

"Hagyd ott a munkád, buta" aha, de mi van, ha tényleg otthagyják?

De tudod igazad van; ahhoz, hogy a társadalom működni tudjon, KELL hogy mind szívjunk, és tönkretegyük magunkat.

Ha viszont annyira okos lennél, mint amilyennek hiszed magad, akkor nem azon hőbörögnél, hogy milyen hülye rajtad kívül mindenki, hanem azon, hogy az emberiség ki van zsákmányolva; egy rég elavult, mentálisan fenntarthatatlan rendszerben vagyunk.

Reformok kellenének. Rengetegen agyas írt már kidolgozott terveket arra, hogy hogy lehetne elviselhetobbe tenni a munkaviszonyokat, de az emberek többsége (amiben az erő van) valamiért sosem magában a rendszerben látja a problémát hanem a rendszer áldozataiban. Ez viszont nem túl eredeti, intelligens, vagy különösebben kreativ.😉