Állandóan korholom magam, negatív gondolataim vannak, a saját agyamra megyek ezzel, hogy tudnám ezt leállítani?!

Kérlek ne ironizáljatok hogy akkor ne korhold magad, ha egy időre sikerül abbahagyom a korholást, (ez mind belső gondolat, a környezetem nem hallha vagy látja) jönnek ezek az... éber almodozások, de ez is negatív: arról, hogy minek mi lenne a legrosszabb végkimenetele, mi baj történhetne, stb. stb. Nem tudom volt-e másnak is ilyen, és ha igen, hogy bírkózott meg vele? Valami mentális bajom van?!

Közben minden zsír, semmire nem panaszkodhatnék a jelenlegi életemben, nem mintha lottómilliárdos lennék vagy ilyesmi de jó tarsam van, szerető gyerekem, van mit enni, berendezett a házam szóval semmi extra de amúgy nagyobb hiányosság sincs az életemben.

Példa a korholásra: Felkelek és már kezdődik. Hogyan kelek fel, miért nem előbb/később keltem, a papucsot nem igaz hogy megint alárúgtam az ágynak, fenének van ennyi zoknid, a fodrászhoz meg b@col elmenni, olyan vagy ezzel a konttyal mint egy nyanya, kávét meg minek iszod, az egy liter víz sincs meg naponta rákban fogsz elpusztulni, te gyenge sz@r, hogy nem tudod letenni a cigit... stbstb.

Beszélek a parommal nap közben pár percet csak, mert munka van, utána én: jajj nem voltam elég kedves hozzá, sőt egészen biztosan bunkó voltam. Vagy:

Felhív az autóból hazafele jövet kihangosítva en meg be vok fsva, hogy nem tud odafigyelni a vezetésre, balesete lesz, ehhez szörnyű képek.. a szomszéd gyerek meg 40 volt agyverzest kapott úristen mi lesz ha egyikünk agyvérzést kap.. stb stb. Tegnap együtt utaztunk en az anyósülésen mosolyogva beszélgetek vele, előttünk megy egy farönköt szállító teher, jól van az rögzítve vajon..? és már gondolatban repül is a rönk én hova mennyire tudnék lehajolni vajon, és már nem is hallom mit mond a párom. Mostmár minden egyes nap ez vagy ilyenek mennek es mar rohadtul idegesít. Segítség utálom magam már!!