Az "áldozat" mentalitásból való gyógyulás hogyan néz ki?

Azt tudom elképzelni, hogy vissza akarsz esni de sokszor nemet mondasz ennek a lavina szerű elindulásnak, hogy mégse essél vissza. Megfogod még mielőtt oda eljutnál érzelmi szinten.

Pl.:

- családod, mondja, hogy "jaajjj szeeegény, milyen szörnyűű..."stb..

- haverjaid meg "pff de szánalmas"

Ehelyett nem süllyeszted le magad arra a szintre, ami ezeket a gondolatokat mégjobban tereli lefele, mivel megtalálod az örömöt abban amiben korábban nem tudtad

Valahogyan megtanulod ezeket a gondolatokat elengedni és visszahelyezni a fókusz a pozitívumra, ami épít

De, hogy ezt gyakorlatba levezényelni nap mint nap azért az nem kis feladat

Ti hogyan látjátok?