Kinél volt olyan, hogy az élet folyamatosan lehetőségeket, esélyt adott a változásra és ahelyett, hogy elfogadtátok volna kb huszadjára is elbaltáztátok az összes esélyt és ezért ráadásul még mást okoltatok?
Sajnos velem folyamatosan ez van. 26 évesen itt sírok rívok, hogy jajj nekem sosem lesz saját lakásom, sosem lesz kocsim, sosem lesz ez meg amaz, milyen szar az életem, de közben millió esély lett volna a változtatásra, de én persze elbaltáztam az összeset. És ahelyett, hogy tanulnék az esetekből újra elkövetem ezt mindig. Most konkrétan arról van szó, hogy munkakeresésben vagyok, mert konkrétan semmi pénzem nincsen, kb nem viccelek de 50 lehetőségem biztos lett volna, hát én sehova nem mentem el a próbanapra. Viszont én ezt arra vezetem vissza, hogy a régebbi munkahelyeimen folyamatosan rossz volt a közeg, a munkatársak, légkör és egyszerűen félek már bárhova is menni. Meg szerintem most úgy vagyok vele, hogy majd megoldja valaki a gondomat, pedig tudom hogy nem fogja senki. Pedig tudjátok régen megvolt az a napi ritmus, hogy igen, felkelek, edzek, dolgozok, hazamegyek, kikapcsolódok, alszok. És sok hónapja konkrétan itthon meresztem magamat és elszoktam a dolgozástól, pedig én aztán régen is tepertem a munkahelyeimen. Nem tudom mi történt, most olyan...olyan nem is tudom milyen érzésem van, mintha csak vegetálnék hónapok óta. És pedig belül tudom, hogy ez így nem jó, de mégse teszek ellene semmit. :/ Tapasztalatok, vélemények?
26/F
válasza:Sosem okoltam másokat, de ja, eléggé a mélyponton vagyok jelenleg én is a döntéseim miatt😅
A kulcs ahhoz, hogy megőrizd az ép elmédet: a múlt nem létezik. Érti?Jelen van, és jövő. Te nem csesztél el 50 lehetőséget, hiszen a múlt nem létezik, hanem most van előtted 50 lehetőség. Tanulásra, munkára, bármire. Tiszta lapod van mindenhez.
Ha most depresszióba esel amiatt, hogy mi minden rossz történt eddig, akkor annak csak még nagyobb döntésképtelenség lesz a vége, márpedig gondolom nem hiányzik neked egy mentális paralizis.
Mivel a múlt nem létezik, ezért nincs is kőbe vésve hogy a holnapod nem valami produktívval fog telni.
Ha majd összeszedted magad, akkor elmélázhatsz azon, hogy mi történt veled, és hogy mit tanultál ebből az egészből, de jelenleg csak a jelenre és jövőre koncentrálj.
válasza:Mondjuk ha már az első napodra lusta vagy elmenni és inkább kifogásokat gyártasz, akkor nem igazán van miről beszélni.
Lehet itt sztorizgatni, meg egymás vállát veregetni, attól még neked kell megemelned a valagadat.
válasza:Ez a mentális paralízis találó definíció az 1. hozzászólásban. Nekem is hasonló időszakom van, mert sok megoldási kísérletem rosszul sült el az utóbbi időszakban, emiatt nincs kedvem újra próbálkozni. Mert hiába próbálsz úgy hozzáállni, hogy "áhh, ha nem jön össze A, majd csinálom a B,C, D tervet", igenis rosszul esik hogy megint pofára ejtettek, kudarc ért, stb...
Csak nem szabad ebbe tartósan beleragadni, mert azt jól látod, hogy ez egy lefelé vezető spirál. Én most azt csinálom, hogy próbálok naponta 1 "nemakarom" feladatot megcsinálni. Így nem kell mindent egyszerre megoldani, de talán mégis haladok valamerre...
válasza:Nincs elszalasztott lehetőség, ahogy jó döntés sem. Minden tanínt valamire.
Csak hagyd hogy történjenek a dolgok és tapasztalj. Az amit most szenvedésednek hiszel lehet hogy később a segítségeddé válik.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!