Mi az a szokásod ami számodra természetes és mindennapos de másnak fura lehet?

A WC papírnak mindig kifelé kell állnia nálam. Az egész napomat eltervezem, akkor is, ha így semmi dolgom, tehát ilyenek, hogy: 9:00-tól iszok egy kávét, 9:15-től olvasok egy újságot...

Firkálok. Telefonálás közben, beszélgetés közben, ha nincs nálam toll az ujjammal firkálok az asztalra mintákat. A körömrágásról közepesen leszoktam, de rágom a szám belsejét és ropogtatom az ujjam.

Úgy alszok, mint egy hernyó, begubózva minden takaróba és a hátamon fekszem...

Azt hittem nem vagyok rigolyás, de így leírva kicsit van bajom...

10: a tányér-elrendezéssel én is így vagyok. Étteremben nem kezdem el babrálni, de otthon mindig úgy helyezem el az elemeket a tányérban, és el is forgatom a tányért, ha nem úgy áll előttem. :)

Egyebek:

- zokni nélkül, puha takaróval alszom, amire nem teszek paplanhuzatot (ez sokaknak fura, hogy nincs a takarómon ágynemű)

- nem feltétlen mondanám olyan módon "szokás"nak, de van, hogy nyersen elropogtatom a Vifon/Smack leveses tésztát

- körömkaparás, néha "utánarágás" (a rágásról szoktam rá inkább a kaparásra, tépésre)

- ha nem figyelek rá oda, mert szóltak már, hogy zavaró, én szeretem kimondani azt, amit pötyögök éppen

- pótcselekvések (mindig más... ami szokott lenni: tollbabrálás, hajról töredezett végek letépegetése, firkálás, vakarózás)

Tenyér bizergálása ujjakkal, köröm melletti bőr tépése, száj rágása belülről.

A valamilyen szempontból kellemesebb útvonalon gyaloglok, nem az 1 perccel rövidebben.

Nem vágom le a kanyarokat és nem is feltétlen egyenesen megyek az átlós utakon.

A legtávolabbi vécéfülkét használom.

Fontos nekem, hogy olyan helyen üljek, ahol belátok mindent. Jó, túlélem, ha nem, de értitek.

Mindig a legkevésbé zsúfolt részére szállok a tömegközlekedési eszközöknek, inkább kellemesebben/kevésbé kellemetlenül utazom és leszállás után ráérek odagyalogolni a kijárathoz.

Rühellem, ha A-ból B-be való, célzott eljutásra a séta szót használják a gyaloglás helyett.

Szinte sohasem nyitom bukóra az ablakot (mert úgy nem cserélődik át a levegő).

Nyáron napközben zárva tartom az ablakot, hogy ne menjen be a meleg.

Ébredés után hétköznap is keverek felkelés előtt (mondjuk olyan brutál álmosan ébredek, ha korán kell kelnem, hogy szükséges is ez).

Otthon szeretek reggelizni (nem mindig jön össze).

Ha már főzök, nem szeretek félkész dolgokat és fűszerkeverékeket használni.

Nehezen viselem, ha nem vesznek körül növények. A zárt térben létet is nehezen viselem, ha tehetem, az erkélyemre is kimenekülök, pedig kicsi és soksávos úton lakom.

Otthonülős vagyok és nagyon erősen igénylek extrém mértékű egyedüllétet.

10

Ezek kifejezetten tetszenek, mert azt sugallják, nem tucatember vagy, van egyéniséged.

Ha nem beszélgetek, dolgozom, stb., akkor úton-útfélen olvasok. Az utcán gyalogolva a villamoshoz, a villamoson, parkban, mindenütt. És nem mobilt, hanem könyvet. Úgy néznek rám, mint egy csodabogárra.

Ide be szoktam nézni, mikor nem tudok aludni, levezetésként, mikor elolvastam a napi híreket.

De 99% könyvet olvasok, s ez ma már, úgy látszik, nem általános.