Van olyan ember, akinek tökéletes élete van és csak jó döntéseket hoz meg életében, sosem hibázik?

"Én azt állítom, hogy sokkal több belső és külső dolog határoz meg, befolyásol bennünket, semmint hogy a totális szabad akarat zászlaját lobogtathassuk. Ugyanis nem vagyunk se mindenhatók, se omnipotensek."

Ezzel a gondolattal, ilyen formában én teljesen egyet tudok érteni - sokkal kiforrottabb annál, mint ami a kérdésben meg van fogalmazva.

Kedves 14-es Válaszoló!

Ha megnézed a százalékaidat, akkor láthatod, hogy nem (csak?) a Kérdező pontoz le Téged, hanem többen, például én is. Hogy miért? Erőszakos vagy, provokatív, s ráadásul még nincs is igazad. A minket befolyásoló tényezőkről szólva maga a pszichológia tudománya is azt mondja, hogy mindenkit más-más behatás ér a születéstől (sőt már az anyaméhben szerzett ingerektől!) egészen a halálig. Nem mindenki indul ugyanazokkal az előnyökkel - vagy, ha úgy tetszik, hátrányokkal. A genetika szabja a magasságot, a szemszínt, a hajszínt, a külsőt, az intelligenciát, ezen túl eltérőek az egyénre szabott adott képességek, készségek is. (Hogy a családi környezet nyújtotta lehetőségeket újfent ne is említsük.)

Az ember nem választhatja meg, hogy hova születik, milyen adottságokat örököl, és az sem okvetlenül csak rajtad múlik, hogy ki tudod-e ezeket használni. Ha jól értem, akkor a Kérdező erre gondolt.

A szabad akarat fogalmát ellenben nem emelném be ide, vagy ha igen, akkor azt mondanám, hogy szabad akaratodból eldöntheted, elfogadod-e a lehetőségeket, amit kaptál, megpróbálod-e kihozni a lehetséges maximumot, abból, ami adatott. Tökéletes ember és élet nincsen, de lehetőségünk van a magunk keretein belül jobbá válni.

#15

Én feltettem a kérdezőnek egy igen egyszerű kérdést, hogy jelen pillanatban hogy érzi magát, mennyire boldog. Erre olyan körülményes válaszolni? Vagy azért nem válaszolt még mindig, mert valahol csak rájött, hogy nekem van igazam?

Persze, a külső környezeti tényezők hatással lehetnek ránk, de az tőlünk függ, hogy mennyire engedjük, hogy hatással legyenek ránk.

Pl. az egyik legjobb példa erre a munkahelyi szekálás. Csak azt bántják, aki hagyja magát, akiről tudják, hogy gyenge, képtelen megvédeni magát. De erről ki is tehet? Nem kell jönni azzal a szöveggel, hogy jaj áldozathibáztatás..stb. Ki kell állni magunkért, különben ki fog megvédeni minket? Anyuci és apuci? Nem. Csak magadra számíthatsz.

Azért is vagyok leszavazva, mert sok a felnőttnek látszó ember itt, aki ugyanúgy, mint a kérdező, képtelen vállalni tetteiért a felelősséget, inkább csak hárít, mert az a könnyebb. Az ilyenek nem felnőttek, csak nagygyerekek. A felnőtt ember vállalja tettei után járó következményeket.

Nem lehet mindent a szüleinkre és a neveltetésre fogni. 18 év fölött már te magad vagy a felelős a tetteidért. Hérakleitosz is megmondta, hogy "Egyetlen állandó a változás maga." Ha valakinek pl. szóltak már többször is, hogy ez és ez a viselkedése rossz, akkor változtasson. Csak az marad életben, aki erős és képes a változásra.

A genetikára fogni mindent meg nevetséges. Szerinted hol függ az a genetikától, hogy most jelenleg te mennyire vagy boldog? Sehol. Nem ettől függ. Ha kinézel az ablakon és látod a napfelkeltét, hallod a madarak csivitelését..stb. ez nem tölt el boldogsággal? Lehet, hogy mást más tesz boldoggá, de akkor se a genetikán múlik ez.

A belső békéért mindenkinek tenni kell napi szinten, ugyanúgy a testi egészségért is.

Persze, hogy nem válogathatjuk meg, hogy hova születünk, viszont az már rajtunk múlik, hogy észre vesszük-e, hogy amit kaptunk, hoztunk a szüleinktől az mennyiben szolgálja a hasznunkat, vagy csak a kárunkat szolgálja.

Pl. ha kövér szülő csak tömi kajával a gyerekét, akkor rosszabb esetben a gyerek is ugyanezt a mintát követi, ő is elhízott és beteges lesz. Ha okos, rájön, hogy ez az életvitel káros az ő egészségére nézve és változtat ezen és nem ezt a mintát fogja követni.

Minden változtatható. Csernus is megmondta, hogy döntéseink vannak. Ha nem választasz semmit, akkor is döntöttél.

Az igazság és a változás fájdalmas, sokan nem mernek vele szembe nézni. És sokaknak talán ezért is nem tetszik, amit írtam. Csak tőled függ, hogy mennyire engeded, hogy a külső tényezők befolyással legyenek rád.

Kedves Válaszoló!

Őszintén irigyellek azért, amiért olyan élet jutott Neked, amiben az általad leírt törvényszerűségek maradéktalanul működnek, úgy gondolom, sokunk élete nem ilyen, de én örülök, hogy Neked "ezt dobta a gép". Sajnos nem minden esetben igaz az, hogy minden változtatható (esetleg megpróbálhatunk változtatni, a végkimenetel kétséges) - de ez már a kérdéstől függetlenedő magánvéleményem.

Sejtettem kérdező, hogy te csak megerősítésért jöttél.

#17

Mindenkinek vannak problémái, de tőled függ, hogy hogyan viszonyulsz hozzá, mennyire vagy erős megküzdeni a démonjaiddal és túllépni a nehézségeiden.

Nem irigyelni kell engem, hanem a saját életedből kéne kihozni a maximumot, tenni azért, hogy jobb életed legyen. Az irigységgel most mit fogsz kezdeni? Előrébb fog téged ez vinni? Nem, csak hátráltat. De te tudod. Ajánlom, hogy olvasd el Almási Kitti: Irigység, ​kibeszélés, rosszindulat című könyvét. Tanulságos lesz számodra.

Kedves Válaszoló!

Köszönöm, de az alapvető pszichológiai és filozófiai áramlatokat úgy érzem, magam is elég jól ismerem. A válaszomban nem az irigységen volt a hangsúly, - mondhatni csak egy "retorikai fogás" volt ez a szóhasználat - hanem azon, hogy a saját élettapasztalatomból kiindulva nem értek Veled egyet, de tiszteletben tartom a véleményedet. Javaslom, Te is tedd ezt a Miénkkel.