Van olyan ember, akinek tökéletes élete van és csak jó döntéseket hoz meg életében, sosem hibázik?

Hiába pontozzátok le a 19-est, nem ír hülyeségeket. Tudjátok közel 20 éve Intenzív osztályon dolgozom. Rengeteg fájdalmat, szenvedést láttam. Az a véleményem, hogy itt gyik-en egyesek jó dolgukban butaságokkal töltik meg a saját fejüket. Romboljátok az önbizalmatokat, a jó dolgok helyett, amik körülöttetek vannak, a rossz dolgokat figyelitek, de már ott tartunk, hogy magatokba is beszélitek, hogy mivel genetikailag nem okés valami, hátránnyal indultok. Oké, elfogadom, hogy a családi körülmények kihatnak. Persze. De nem fogom fel, a genetika, hogy jön a boldogsághoz? Tudjátok, tényleg nagyon sok mindent láttam. Láttam fiatal fiút koponya tumorral a kezeim között meghalni, de abba a gyermekben annyi boldogság, pozitív energia volt a betegsége ellenére, hogy hihetetlen. Ez csak egy példa a sok közül. Annyi hülyeséget hordtatok most itt össze, hogy hirtelen a gondolataimat sem tudom összeszedni... Tehát. 20, intenzív szakápolóként letöltött év után tudom csak azt mondani, hogy a boldogság, döntések, nem genetika kérdése. Feküdt már élet-halál között lélegeztető gépen gyönyörű fiatal nő, akinek a szülei remek emberek voltak, és nagyon jól is álltak anyagilag. Sajnos elütötték a zebrán. Meghalt. Feküdt nagyon sok mindenki azokon az ágyakon, akik nagyon jó génekkel voltak megáldva, mégis idő előtt mentek el.

Talán van értelme a kérdésnek, de az én agyam nem tudja ezt befogadni. Én csak azt tudom, amit az utolsó percekben mondtak ; "megbántam". Mindenki bán valamit. Nincs olyan, hogy valaki egész életében jó döntéseket hoz, hiszen csak megközelítés kérdése. Tudod mit bánnak meg a legtöbben? Hogy meg sem próbáltak boldogok lenni amíg lehetett volna. Tudod mit suggalsz a kérdésedben? Hogy akinek nincs akkora szerencséje, hogy jó génekkel legyen megáldva, az nem is lesz boldog. Te amúgy mit teszel azért, hogy előre menj? Ilyen gondolatokkal szépen leépíted a motivációidat. Hiszem, és tudom, hogy van sok más opció, mint a génekre, meg a külső környezetre hagyatkozni, még ha van is befolyása az életünkre. Miért jó ez a hozzáállás? Erre válaszolhatnátok.

#20

Magyarázkodsz, próbálod menteni a menthetőt és most úgy csavarod ki, ahogy neked tetszik.." A válaszomban nem az irigységen volt a hangsúly, - mondhatni csak egy "retorikai fogás" volt ez a szóhasználat "

#21

Az ember nem mindenható, hanem olyan lény, aki tanul, képes változni.

"Például ha valaki egy negatív, lehúzó közegben van, egy idő után őrá is rá fog ragadni a depresszió, vagy a szomorkodás."

Tényleg? Rád biztosan, mert ilyen vagy.. De nem mindenki ilyen. Ha hagyod magad lehúzni, az a te döntésed. Te döntesz úgy, hogy te is beállsz a negatív depressziósok sorába.. Miért döntesz így? Birka vagy? Beeeee.... akkor béges..

"A boldogság pedig nem akarat kérdése, hanem egy pillanatnyi állapot, ami bizonyos pozitív együtthatók együttes állásának eredménye."

Mondja ezt egy materialista negatív depressziós ember. :D

"Nagyon kevés embernek van valódi szabad akarata, a legtöbb ember zombiként létezik."

Te biztosan, hisz biorobotnak nevezted magad és a robotoknak nincs szabad akartuk, ők csak gépek, nincsenek is érzéseik..

"És lehet közhely, de van sors és sokszor olyan lapokat oszt nekünk az élet, amire nem vagyunk felkészülve."

Sorssal csak azok a felnőttnek látszó emberek takaróznak, akik képtelenek felelősséget vállalni saját tetteikért, életükért. Te magad vagy életed alakítója, még mindig.

"Ha valóban minden a szabad akaraton múlna, akkor mindenki boldog és sikeres ember lenne, de ez sajnos nem így van."

Te miért nem vagy az? Igaz, egy biorobot nem lehet boldog, hisz nem tápláltak bele érzelmeket.

Mindegy, éljétek ilyen depresszív negatív gondolatokkal telve az életeteket. Ti szenvedtek, én boldog vagyok, mert ezt választottam, amiért teszek is.

Miért nem fogadjátok meg a 22-es leírását? Ő már csak tudja, hisz nap mint nap átélte. De tudom, ez is kevés nektek, hogy belássátok, hogy mennyire nincs igazatok.

Én a magam részéről a következőket állítottam:

- Aki sosem hibázik, olyan van, aki képes (vagy épp képtelen) tanulni ezekből a hibákból.

- A boldogságnak nincs genetikája, azon ugyanakkor érdemes elgondolkodni, hogy aki például külsőre szép, ahhoz az emberek ismeretlenül is pozitívabban viszonyulnak. Illetve bizonyos mentális betegségekre való hajlam is függ a genetikai adottságoktól. Mind a két állításom igazolható, azt egy szóval sem mondtam egyébként, hogy csak a szép emberek lehetnek boldogok, azt állítom, a szép emberek könnyebben integrálódnak a társadalomba, "előnnyel indulnak" - amivel vagy tudnak élni, vagy nem.

- Az ember nem választhatja meg, hogy hova születik, milyen adottságokat örököl, és az sem okvetlenül csak rajtad múlik, hogy ki tudod-e ezeket használni.

- Azt pedig, hogy a lehetőségeinkből ki kell hozni a maximumot, a 19-es is mondta, tehát egy ponton még egyezett is a véleményünk. Arra próbáltam rávilágítani, - és erre a Kérdezőnek is volt önreflexiója - hogy míg ő az egyik "szélsőség" (az igaz, hogy hozzám közelebb ez áll), addig a "19-es" a másik. Nem is értem a 22-es válasz hangnemét és egyes állításait - legalábbis a többesszámot biztosan nem.

Azzal is zártam az egyik kommentem, hogy: "[...] eldöntheted, elfogadod-e a lehetőségeket, ami[ke]t kaptál, megpróbálod-e kihozni a lehetséges maximumot, abból, ami adatott. Tökéletes ember és élet nincsen, de lehetőségünk van a magunk keretein belül jobbá válni" - ezzel fejezem be összegzésképpen a mostanit is, ez az egy lényeges gondolat volt, amit a Kérdezőnek le akartam vezetni.

Kedves 23-as Válaszoló!

Nem magyarázkodom, és nem is próbálom menteni a menthetőt, mert nem veszett el semmi. Én leírtam a véleményem, Te pedig görcsösen, erőszakosan, és egyre romló stílusban próbálsz megtéríteni. De legalább most jól megmondod nekünk, hogyan éljünk eztán! Köszönjük, én már jobban is vagyok!

#25

Szóval, aki nem veled ért egyet máris "csak veszekedni jött ide". Értem. Szüleidet azért kérd majd meg, hogy a biorobot agyadba tápláljanak még be sok mindent, mert hiányos vagy.

Miért kellene tiltani? Feltettél egy kérdést, válaszokat kaptál, sajnos egy anonim fórumon előfordulhat ilyen. 22-es vagyok. Egy szóval sem mondtam azt, hogy semmiben nem értek egyet, én is hiszek a sorsban, stb. De akárhonnan nézem, így 20 év távlatából, a szépségnek nagyon kevés köze van a boldogsághoz. Most amúgy végképp nem értem, miért lettem lepontozva. Csak azok a válaszok, vélemények jók, amik ugyanazok mint a kérdezőé? Eleve a kérdés, és a hozzá írt magyarázat sem egyezik. Ez már egy nagyon filós irányba kezd elmenni. Azt látom, nincs jó válasz...de még kérdés sem, hiszen a kommentemben írt kérdésre nem kaptam választ. Szerintem teljesen normálisan fogalmaztam, most nem tehetek róla ha nem ugyanaz a véleményem.

"Van olyan ember, akinek tökéletes élete van és csak jó döntéseket hoz meg életében, sosem hibázik?" - én nem találkoztam még ilyennel.

"Szerintem az, hogy valaki mennyire boldog és sikeres az életében, az nagyrészt genetika. "Tapasztalataim szerint ez egy nagyon nagy nem.

További szép napot.