Autista emberekről mi a vélemény?

Eddig három (diagnosztizált) autistát ismertem személyesen, mindhárman mások. Az egyikük gyakorlatilag meg sem szólal olyan emberek társaságában, akiket nem ismer huzamos ideje, de a legközelebbi családtagjaival is tőmondatokban, vagy még inkább egyszavas válaszokban kommunikál. A másik pont, hogy megállás nélkül beszél mindenről, ami iránt megszállottan érdeklődik, nincs tudatában annak, hogy az aktuális hallgatósága kíváncsi-e rá, nulla szociális készség, nulla gátlás, burkolt jelentéstartalmak észlelésére és értelmezésére való képtelenség, de valószínűnek tartom, hogy az IQ-ja magas. A harmadikról tudom is, hogy 148-as IQ-ja van, kissé tudálékos, terjengősen és választékosan beszél, de rajta pl. nem érzed azt, hogy teljesen vakon lenne a szociális jeleket illetően, van humora, szorult belé empátia is, mindenkivel barátságos, évek óta tart a párkapcsolata. Viszont tudni kell róla, hogy kiskorától fogva rengeteget foglalkoztak vele, fejlesztették.

Nincs különösebb véleményem az autista emberekről általánosságban, éppen azért, amit írtam. Vannak súlyossági fokozatok, de valószínűleg hasonló súlyosság mellett sem egységes, hogy kinél miben nyilvánulnak meg a tünetek.

Az emberek nagy részének van autisztikus tünete, vagy más viselkedészavara. Szinte mindenkinek van valami nyavalyája.

Ebben a tekintetben nekem nincs olyan véleményem, hogy az autisták ilyenek, meg olyanok, mert rengeteg fajtája és mértéke van. Magát az embert ha megismerem, utána tudok véleményt alkotni.

Amúgy sokan vagyunk, akiknek nincs is diagnózisa. Régen nem volt divat mindennel kivizsgálásra rohanni, betudták annak, hogy pl ez egy csendes gyerek, ilyen, vagy a szülei nem neveltek meg.

Én "normális" vagyok. Megtanultam hogy kell viselkedni. Bár nem tudom értelmezni, de betanult válaszreakciókkal szinte teljesen normálisnak tűnök közösségben. Az, hogy közben mi megy a háttérben nálam, senki sem látja.

Körülöttem számos autista ember volt. Volt az általánosban egy értelmileg fogyatékos autista osztálytársam, akit annyira nehezen lehetett elviselni, még a tanárok is nagyon kínlódtak. Nem akart tanulni, így még most is 5. osztályos lenne, de már 4 éve elballagott onnan, azért hogy minél hamarabb kerüljön ki. Barátokat erőszakos úton akart szerezni, így nem meglepő, hogy barátai sem voltak. Öntörvényű, senkire nem hallgat.

Aztán van egy távoli rokonom, akinek az előző felesége autista volt (aspergeres) vele nagyon jól ki lehetett jönni, szerettem és neki van egy fia,aki szintén aspergeres, na vele se az anyja, se a volt osztálytársam közé nem sorolható, hanem között. De elviselhető, csak néha elegem van belőle is.

Autistákról a véleményem? Minél távolabb legyenek tőlem, nem akarok többet ilyeneket átélni. Nem ítélem el őket, nem alacsonyítom le őket, csak ne legyenek a közelemben.