Mi lehet ebben a pozitívum?

És a valóságban, a hétköznapi életedben miben nyilvánul meg ez a lenézés, lekezelés?

Konkrétan érezteted is ezt az emberekkel? Vagy csak megvan róluk a véleményed és magadban tartod?

#2

Hát akkor nincs különösebb probléma.Az emberek nem tudják :) A te kis titkod marad :) Hisz nem bántod őket.

Tartsd kordában ezeket a gondolataidat és lehetőleg ne zúdítsd rá senkire sem, főleg olyanra ne aki nem ártott neked.

A pozitívum ebben az, hogy nem állandóan azon kattogsz hogy a másik mit miért, hogy , mennyiért, mennyiből csinálja azt, amit csinál.Meglepődnének az emberek ha meghatároznák percben azt a mennyiséget 1 nap,amennyit más emberekkel foglalkoznak.Te ezzel időt nyersz...és az idő az egy fontos dolog az életben.Nem szabad felesleges dolgokra fordítani.

Kérdésedre válaszolva: nincs ebben pozitívum.

Keserű ember lehetsz, sajnállak téged.

"Azt hiszem egy kicsit le is nézem, a magyar embereket, hogy mondjam van bennem egy felsőbbrendűség tudat velük szemben."

A világ legnagyobb üzlete lenne megvenni az embert annyiért, amennyit ér, és eladni annyiért, amennyire tartja magát.

(Moldova)