Ukrán menekültek miből taxiznak egész nap?

Bármilyen furcsa és félelmetes, ezek az emberek egy hónappal ezelőttig pont úgy éltek, mint te vagy én. Volt normális otthonuk, munkájuk, családjuk, és semmivel sem voltak rosszabbak, mint bárki más. Igaz, hogy amikor menekülniük kellett, mindenüket otthon kellett hagyniuk, de a bankkártyájuk azért befért a zsebükbe, amin van annyi pénz, hogy tudjanak taxizni.

Pont ezért olyan erős feléjük a szolidaritás: félelmetes belegondolni, hogy ugyanez velünk is bármikor megtörténhetne.

Sosem tartok itthon készpénzt, sosem hordok készpénzt, max 2-3 ezer forintot, hog, ha a vonaton kekeckedi a kaller vagy, ha fizetnem kell valahol hol nincs term., akkor tujak fizetni.

Ahol tehetem, kártyával fizetek, azt mindenhova viszem, ergo, ha hirtelen el kéne menekülnöm innen pl Szlovákiába, lenne pénzem, tudnék kártyával fizetni. Dolgozó ember vagyok, nem milliómos, de, ha itt megszűnne az életem, nem kéne rezsit fizetnem, akkor lenne pár ezer forintom taxira, nem hinném, hogy rögtön ahogy beeek egy idegen országba, a heli tömegközlekedést akarnám megismerni a csomagjaimmal.

Nem értem, depressziósnak miért kéne lennem, ha a családom meg én is kijutok innen egy másik országba. Nyilván, ha háború van, örülök, hogy jól van a családom, jól vagyok én is és sikerült elmenekülnöm.