30 évesen még meg tudom fordítani gyökeresen az életem?
Szerintem mindig tudsz változtatni, ha van elég akaraterő, most úgy látszik, már komolyan elgondolkodtál.
Javaslom a változást, nálam is volt hasonló, és jól döntöttem. Sokkal boldogabb leszel, ha saját módon éled az életed.
Több munka és energia kell, de megtudod csinálni természetesen. A kudarcoknál nem szabad feladni, és véglegesen el kell határozni magad.
Nem vagy egyedül amúgy ezzel, szerintem manapság egyre általánosabb. Egyébként hasonlóan voltam én is, kb. 28 éves koromtól kapcsoltam rá.
Ha így gondolkodsz róla nem.
Minimum dühösnek kell lenned hozzá
Nagy jó hogy erre rá jöttél és ezen akarsz változtatni.
Egyáltalán nincs ehez késő,gondold el azokat aki 40-50-60 évesen jöttek rá, sokkal nagyobb előnyben vagy.
Itt az ideje végre úgy élned ahogyan te valójában szeretnél is,ne szomorkodj tovább ha nem indulj el azon az úton.
Egyet sose felesj el,ne feledd honnan indultál és ki voltál?
Sok sikert.
Life Long Learningeleted vegeig fejleszd magad!! Nekem vannak 40 eves phd hallgato ugyfeleim: tanul es dolgozik. Illetve kutato osztondijjal 5 even at.
Utazas: csak penztarca fuggvenye!!
Ekozben lehet akar parkacsolatod is! Ha cerfi vagy,akkor 70 evesen is szulethet gyereked. Ha no vagy,akkor 50 evesen nevelo szulonek jelentkezel 12 eves gyerekert. Ez is nagyon szep dolog es o is megadja a csalad erzeset.
Tehat kezdj barmit,mindig van megoldas!! Budapesten majdnem csak a ciganyok szulnek 35 ev alatt.
"ami tudom, hogy ebben a korban már ciki"
Na ez az amit nagyon gyorsan el kellene felejtened. Elárulom, senkit nem érdekel, hogy mit csinálsz. Vagy mit kellene ebben a korban tenni? Ki se mozdulni, mert mit szól xy? Csináld amit szeretnél. A tanulás 30 évesen miért ciki? Más 70 évesen ül vissza az iskolapadba.
Köszönöm a megerősítő válaszokat! Aki írta, hogy van sztorija arról, hogy hogyan fordult meg az élete, leírná?
"Elárulom, senkit nem érdekel, hogy mit csinálsz."
Hát... a családomat mindenesetre igen. Megkapom tőlük, hogy ébredjek már fel, 30 éves vagyok (mert azt mondtam, hogy lehet, hogy nem teljes állásban helyezkednék el, csak félállásban, hogy több időm legyen tanulni meg terápiára. De ezt már nem kérdezték, hogy miért döntenék így). Meg a barátaim előtt se merek lassan beszélni arról, hogy ki vagyok, mit (nem) csinálok. Mintha megállt volna az életem 20-23 évesen és nem kezdtem volna el élni.
Ez a cikk írja le tökéletesen a helyzetem: [link]
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!