Az emberek többsége miért csak a magánéletéről szeret beszélni és kulturális dolgokról nem?

Én rengeteg helyen dolgoztam már sok emberrel.

Szinte mindig a magánélet a téma.

Főleg azért mert az élet a közös pont a téma köztünk.

Ház/ munka/ párkapcsolat/ gyerekek/ felújítás/ pénz blablabla

Én pl nem járok színházba, de koncertekre igen

Egyik munkatársamat sem érdekelte különösebben az hogy milyen koncertre járok, úgy ahogy engem sem érdekelt 1 színházi előadás.

Ott ahol pedig nagy család van már stb, nagy többségben már nem a színházról és könyvekről szól az életük.

Persze volt amikor szóba került nekem is valakivel 1 könyv vagy film stb De ez elenyésző mennyiségben, ezt 1xer megbeszéljük és ennyi. Nem erről fogunk heteken keresztül minden nap diskurálni

Hát akinek van saját élete, az nyilván azzal van elfoglalva, nem kell azzal töltenie a napjait hogy munka után jobb híján görcsösen próbálja kitölteni az idejét minden olyan dologgal ami elveszi az időt a családtól, a kirándulásoktól, az otthoni dolgoktól.

Ezeket az ember a barátaival szokta megbeszélni, nem a kollégákkal.

Aki kizárólag arra van rápörögve hogy ki milyen színdarabot látott vagy mit olvasott legutóbb, és ezt a munkahelyen próbálja megbeszélni, arról nekem az jön le, hogy ez az ember magányos, nincsenek barátai, nincs párkapcsolata, esetleg van egy anyukája aki főz és mos rá, így munka után ő csak teng-leng, mert anyu úgyis megcsinál mindent. Aztán ugye barátok híján a munkahelyén igyekszik ezeket az élményeket megosztani emberekkel.

Engem meg a természettudomány, biológia, zoológia, etológia, környezetvédelem és bizonyos tudományok érdekelnek, de én is ezt tapasztaltam. 3-as én ezzel nem értek egyet,mert pl. egy fizikus akinek van saját élete vagy tudományos pályán mozgó vagy asztronauta annak hiányozna az intellektuális beszélgetés érdeklődésének megfelelően ha mindig csak erről beszélnének, attól függetlenül, hogy van saját élete.

A kérdező csak egy globális jelenségre hívta fel a figyelmet, nem csak a kollégák terén van ilyen, hanem szimplán hétköznapi életben is.

Valószínűleg a válasz szociológiailag az, hogy abban a közegben ahol mozogsz őket ez nem érdekli. Ez a legegyszerűbb válasz a kérdésedre.

Én például szeretek a magánéletemről beszélni, általában érdekel másé, szívesen meghallgatom.

Ez közös pont.

Engem például marhára nem érdekel a kultúra.

Nem olvasok regényeket, nem nézek filmeket, sorozatokat. Na jó, filmet ritkán nézek. Nem járok kiállításokra, színházba.

Viszont érdekel a kötöttpályás közlekedés, annak fejlesztési lehetőségei, a sport, az egészség, a fényképezés (pl. az, hogy ISO100, 1/125, f7 mond valamit), a macskák, a kutyák, a növények, bizonyos elektronikus eszközök (pl. nőként csak a fizikai erő hiánya miatt okozna gondot mosógépben csapágycsere, főleg csavaros üsttel rendelkezőben), az atomerőművek, az informatika bizonyos részei (szoftverfejlesztő vagyok), a környezetvédelem, a tűzvédelem (ilyen végzettségeim vannak is).

Szóval nem mondható, hogy egész nap ismerősök posztjait nézegetem a Face-n.

Mégis, ha filmekről, regényekről, kiállításokról lenne szó, akkor kellemetlen lenne számomra.

Egyébként ezek is sokszínűek, tehát az egyiknek ez tetszik, a másiknak amaz, nem feltétlen ad közös témát.

Amúgy én a magánéletről beszélgetésben azt is szeretem, hogy könnyed, nem kell használnom az agyamat.

Egész nap gondolkoznom kell, használnom az agyamat, tanulok is, stresszel is az ember, hadd beszéljek lájtosabb dolgokról (bár a magánélet egy része nem az ugyebár).

N

Én kultúrszférában dolgozok, mi "dolgozunk" amikor kultúráról beszélgetünk. Ebédszünetben nem akarunk dolgozni, szóval olyankor lazább, "butább" témákról van szó.

A társadalmi változások meg szerintem tök érdekes téma, de én speciel úgy érzem, túl közel áll a politizáláshoz, így nincs helye egy munkahelyen. Ilyenekről a párommal meg a barátaimmal szoktam csak beszélgetni.