Ezekben az emberekben ilyenkor mi játszódik le?

Remélem viszonoztad a mosolyát, nehogy úgy járj mint a shaolin szerzetes a Kill Billben.

„Valamikor, réges-régen, egyesek szerint még az 1003. évben, a Fehér Lótusz klán főpapja, Pai Mei egy úton sétált, mélyen eltöprengve valamin, amin egy Pai Mei-féle végtelen hatalmú ember töprengeni szokott, vagyis nem tudhatni min.

Egy shaolin szerzetes tűnt fel az úton az ellenkező irányba igyekezve. Amikor elhaladtak egymás mellett, Pai Mei a mérhetetlen nagylelkűség megmagyarázhatatlan kitöréseként egy parányit biccentett a szerzetes felé. Az azonban nem viszonozta.

A shaolin szerzetes szándékosan sértette meg Pai Meit? Vagy csak nem vette észre annak nagylelkű gesztusát? A szerzetes indítékai örökre ismeretlenek maradtak.

Ismertek viszont a következmények. Másnap Pai Mei megjelent a shaolin templomban és azt követelte a főapáttól, hogy saját életét kínálja fel engesztelésül. Az apát először próbálta megbékíteni Pai Meit, de rá kellett ébrednie, hogy Pai Mei megbékíthetetlen.

Így kezdődött a shaolin templom-beli mészárlás, melynek során mind a 60 szerzetest legyilkolta a Fehér Lótusz klán. És ezzel indult útjára a legenda Pai Mei ötpontos szívrepesztő technikájáról.”

Szerintem nagy bátorság kell , hogy mosolyogjon valaki!

Illetve az utóbbi időben jöttem rá, mennyire kemény dolog kicsiholni magadból egy mosolyt...szabályosan éreztem minden nem használt izmot az arcomban, mikor végre valahára valami vicces történt velem.

Ha a mogorva emberekkel elbeszélgetnénk, valószínű sok meglepő dolog derülne ki róluk.

[link]

Amúgy lehet hogy a többség kerüli vagy tart és fél tőle, és mivel te bátran tartottad a szemkontaktust, ezáltal elnyerted a tiszteletét egy bizonyos szinten. Volt egy fura és kiszámíthatatlan de nagyon okos tanárom, tényleg rendesen féltek tőle a tanulók. Én nem, sőt még bírtam is a fura stílusa ellenére mivel tanárok közt is nagytudású embernek tartottam. Idővel oda vissza érezhetően kölcsönös respekt alakult ki.