Barátságból szerelem! Tényleg nagyon megváltoznak a lányok/nők?

Pontosan!

Teljesen más arcát mutatta onnantól kezdve, gyorsan kiábrándultam belőle! Pedig már a barátság elején sem volt egyoldalú a vonzalom, de nem voltunk egymásba esve!

Durván fél évig tartott (pedig azt hittem ő a “tökéletes”, külsőre-belsőre).

6 éves barátság bánta. De már leszarom. Egy hárpia, megtudtam milyen valójában!

Hát, ha a valódi én annak számít, hogy elvárja tőlem a hűséget és azt, hogy az első helyen legyen az életemben, nem úgy, mint mikor a sokadik barátom volt, akkor igen előjött...

Még szép, hogy nem viseli el, ha egész hétvégén nem beszélünk vagy ha másnaposan esek be a következő találkozóra. Még szép.

De úgy gondolom, hogy ha valaki arra vágyik egy párkapcsolatban, olyan szintű szabadságra és felelőtlenségre, mint egy barátságban, azzal a különbséggel, hogy learassa egy kapcsolat gyümölcseit (szex és a másik kizárólagossága, érzelmi rendelkezésre állása), az ne kapcsolatot keressen, hanem barátságot, extrákkal.

Azért nem hiszem, hogy kiborulásra ad okot, ha másképp kell bánni azzal az emberrel és másképp kell felelni azért a kapcsolatért, amiben meg szeretnél öregedni, gyereket szeretnél vállalni és rokonsági kapcsolatot kötni hivatalosan is. Vagy kinek mi, de mindenképp komolyabb tervek.

Nő vagyok, szóval kívülről nem látom hogy mennyire változtam meg, de 7 éve tart a kapcsolatunk úgyhogy vagy nem változtam, vagy jó irányba. :D

Szerintem ez személyfüggő abszolút.

#6 vagyok

Mi 3 éve voltunk haverok/barátok mikor összejöttünk.