Mit tegyünk? A lányunk egy évet adott magának.

Szeretetben neveltük fel, vannak barátai, az iskolában nem zaklatták, rengeteg hobbija van, mindig csinál valamit. Most 22 éves, a szakmája elvégzése után elhelyezkedett benne. Ő választotta, nem bánta meg a döntését, mert jó benne, azonban úgy általánosan a nemlétező fa**a kivan. Ad a háztartásba, költ magára, hobbijaira, és hetente jelentős összeget lottóra. Egy évet adott magának, aztán azt mondta, neki elég ebből a világból. Mondtuk erre neki, hogy önző lenne tőle, a szívünk nem bírná ki az elvesztésének bánatát, de erre ő azt felelte, hogy azért nem fog még évtizedekig "szopni", hogy kevésbé legyen önző. Gyerekként is már mondta, hogy nem szeret ebben a világban lenni, fárasztó elviselni az örökös kötelezettségeket. Olvasni imád, azonban tanulni sosem szeretett, nyűgnek tekintette az egészet, de szépen ment neki, rendesen csinálta. Nincsenek karrierista vágyai, így többek között ezért sem csinálta meg a 2 éves gimnáziumot, egyetem pláne, semmi munka nincs, ami hajtja előre, hogy ő abban sikereket akar elérni, feljebb lépni és ezáltal magasabb fizetést szerezni. Nem, ő egy csapásra akarja megszüntetni a bajait a lottóval, hogy a pénz csak papír legyen, ne létszükség. Illetve ami sikereket szeretne elérni a hobbijainak fejlesztésével, azokat szeretett hobbinak szeretné, de ha az egyik írását kiadatná, azt sem azért akarná, hogy meggazdagodjon, hanem mert jólesik, hogy másoknak tetszik a munkája és úgy felderíti őket, mint azok a könyvek őt, amiket olvas. Mosolygós lány, segítőkész, az ember nem gondolná róla, hogy halállal játszó tervei vannak. De ezt olyan könnyedén veszi, mintha természetes dolog lenne! Megkérdeztem, mit tenne akkor, ha mondjuk én öngyilkos lennék. Azt felelte, hogy megköszönné az időt, amit saját életemből neki szenteltem nagy szeretettel, aztán meggyászolna, és folytatná tovább az életet. Nem vagyunk gazdagok, hogy a sült galamb a szájába repült, de szegények sem, hogy azt kellett látnia milyen borzalmas és fárasztó az élet. Öröklés örömében saját lakásunk van, a fenntartása alacsony, akkor is kellemesen kijönne a fizetéséből, ha csak mondjuk 120 ezret keresne, de ennél többet keres. Nem önmagában a munkától "van ki a fa**a", hanem attól, hogy kell csinálnia, és bár jól végzi, hálásak is ezért érte, ha megnyerné a lottót, soha egy percet nem dolgozna. Ámde a felállás szerint, mindegy, mit csinál, ezt vagy mást, akkor is öreg koráig dolgoznia kell, és ahogy elnézi a boltokban lévő idősebb dolgozókat, nyugdíj után sem lesz megállás. Most erre mi mit mondjunk, igen, benne van a pakliban, de meg kell találni az életben a szép dolgokat. Tisztességesen dolgozik, itthon magától veszi ki a részét a házimunkákban, tehát nem mondható el róla, hogy lusta, csak az szeretne lenni. Öngyilkossági kísérletei nem voltak, a szavaiból azonban azt hallom ki, hogy komolyan beszél.