Mit tegyünk? A lányunk egy évet adott magának.
Nincs életcélja?
Férj, gyerek, bármi?
Ez egy normálisan megírt aggódó kérdés egy szülőtől. Ne tessék ezen poénkodni. A helyzet komoly és valóban segítség kell.
Az a helyzet, hogyha ez tényleg megtörténik akkor a kérdező élete teljesen tönkre fog benne menni, így ezzel a tudattal kell intézkedni.
Teljesen olyan vagyok, mint a lányod, én se szeretem az életet, sokkal jobb nem lenni, mint lenni, erről beszéltem szülőknek is, ki is vannak akadva. De én nem nyírom ki magam miattuk. Nem tudjátok megváltoztatni, mert nincs vele/velem baj, egyszerűen így látjuk az életet. Van, oké, de nem érdekel. 13,8 milliárd éve létezik az univerzum, ebből az időintervallumból csak az a 23 év a szenvedés, amióta létezem. Előtte full jó volt és halálom után is full jó lesz, csak akkor kellemetlen, amikor élek. Nem vagyok depressziós, nekem is sok hobbim van és imádom őket csinálni, van munkám, amit szeretek, jól vagyok, szeretek csinálni dolgokat, segíteni a másoknak, viszont az életre más szemmel nem tudok nézni.
Talán mutassátok meg neki ezt a kommentet, hogy attól függetlenül, hogy jobb nem lenni, még ki lehet használni ezt az amúgyis csak egyszeri létet és jól érezni magad benne, azt csinálni, amit szeretsz, ami leköt és élvezetes.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!