Inkább felvidít, vagy inkább irritál mások pozitivitása?

2-es,ugyan ki vagy te,hogy megállapítsd, kinél mennyire kamu. Elismerem,hogy olyan is van,de nem mind.

Eltitkolni meg miért is akarná bárki a problémákat,mikor eleve közöd sincs hozzá,tehát nem köteles senki az orrodra kötni. Magánügy.

Nekem inkább zavaró. De csak akkor, amikor mondjuk én nem vagyok lelkes (ami az esetek 99%-a, úgy hozzávetőlegesen).

Egyrészt, mert el nem tudom hinni hogy valakinek az életében ne lennénrk problémák, vagy hogy ha vannak is, hogy mindig pozitívan áll hozzá, hogy sosincs egy sz*r napja ahol úgy küldené el az egészet a melegebb éghajlatra hogy csak zuhog. Ezért az egész kicsit műnek tűnik nekem. Akkor már mutassuk a kellemetlent is, a gyengeséget is, sokkal emberibb.

Másrészt, mivel nekem vannak problémáim, nem tudok csatlakozni hozzá. Ha nekem valami sz*r akkor nem tudom magam meggyőzni arról hogy az élet szép, és minden jó, és minden jóra fordul mert nem. Soha életemben nem tapasztaltam ilyet, sőt, ha ilyennel próbálkoztam, akkor a következmény az lett hogy a következő pofon kétszer, ha nem háromszor akkorára nőtt.

Ez lehet személyes fixaideám, de nem igazán lehet a rosszat meg a jót különválasztani. Ahol az egyik hiányzik, nekem műnek tűnik.

Annak egyébkent örülök, ha valali képes optimistán hozzáálni a dolgokhoz, de ezalatt nem azt értem hogy nincs egy gyenge pillanata se, hanem hogy bármilyen irgalmatlan helyzetből ki tudja magát ráncigálni. Ilyennel meg nem találkoztam, de ha van ilyen, akkor azt hiszem lenne mit tanulnom tőle.

Az a pozitivitás irritál egyedül mikor valaki a jogos negatív véleményt sem bírja, mert már egyből csak sír a szád... Neki mindig minden pozitív meg pozitívnak kell lennie, még egy teljesen fos helyzet is.

Egyből az jön le, hogy valószínű csak magára erőlteti a pozitivitást, hogy ne keljen szembesülnie a szarral, és csak magát akarja igazán meggyőzni erről.

#3 Mit vársz itt a sok megkeseredettől?

Számukra a szomorúság és elégedetlenség az örök alap állapot minden ami ettől eltér az csak hazugság.

#8

Örülj, hogy neked nem alapállapot! Én a lelkemet eladnám, hogy ezt elérjem.

Attól függ, milyen típusú pozitivás.

A szívből jövő, nem tolakodó pozitív kisugárzást kedvelem másokban. Azt rühellem viszont, amikor valaki azért örül mindennek, mert nagyon buta ("azért az jó abban, hogy megcsalt a párom, hogy jó az ízlésem és kapós"), meg akkor, ha azt érzem, hogy a másik rám akarja erőltetni a pozitivitást, azt akarja éreztetni velem, hogy bunkó vagyok, túl cinikus vagyok, ha valamit nem pozitív módon látok, merek / tudok / akarok dolgokat kritizálni. Ezt a "good vibes only", "nincs lehetetlen, csak tehetetlen", "hol van innen a csapatszellem?" típusú viselkedést rühellem.