Hogy viseled, hogy a kortársaid sikeresebbek nálad?

Pont ma olvastam vmi posztot arrol hogy mindenkinek sajat ideje van

Hogyan kell face posztot masolni? Be kell pötyögnöm:(

" valaki 22 évesen diplomázott es 5 evet várt mire jó állást talalt

Valaki 25 évesen lett vezerigazgato es 50 évesen ment nyugdijba

Valaki 50 evesen lett vezerigazgato es 90 évig élt

Valaki még mindig egyedulallo mig valaki meg az iskolai csoportjábol már nagypapa lett

Obama 55 évesen ment nyugdijba, Trump 70 evesen kezdte a pályát

Ebben a világban mindenki a saját időzónaja alapján dolgozik

Az emberek lehet hogy körülötted előtted járnak, es lehet néhányan úgy tűnnek mintha mögötted lennének.

De mindenki a saját versenyét futja a saját idejében.

Ne irigyeld őket! Ők a saját időzónajukban vannak, te pedig a sajátodban.

Szoval lazíts

Nem késtél el

Nem érkeztél korán

Nagyon is időben vagy!"

Javitas:

Valaki 25 évesen lett vezerigazgato es 50 evesen halt meg

Nem izgat. Akiket ismerek és van saját lakásuk, azoknak kivétel nélkül a szülők segítettek, ha az én helyzetemben éltek volna, ugyanúgy nem lenne nekik sem és valószínűleg még annyira sem lennének a közelében, mint én most. A gyerek nálam nem irigység tárgya, sosem kellett, a párkapcsolat sem bár az van. A saját munkámban jó vagyok, a többieké nem érdekel. amim van, azért megdolgoztam, amim lesz, azért is.

Szokj le arról, hogy összehasonlítod magad másokkal. Nekem már gyerekkoromban elegem lett a hasonlítgatásból és már akkor rájöttem, hogy irreleváns alapon hasonlítanak engem más gyerekéhez pl. xy könnyen ír ötöst matekból, ha az apja diplomás, el tudja neki magyarázni vagy fizetni tudnak neki különtanárt, netalán a saját külön szobájában tanul és nem a szülei nonstop ordítását hallgatja velük egy légtérben, mint anno én. Nem csak a kész terméket kell nézni, hanem a körülményeket, az oda vezető utat is. A legtöbb "mindenemegvan" kortársam a szülei segítsége nélkül illetve az én körülményeim között most a fasorban sem lenne. Az élet igazságtalan, ez van. Szerintem értékelje mindenki a dolgaiba saját maga által belefektetett munkát és ne irigykedjen arra, akinek kevesebbet kellett azért dolgoznia, akinek meg szerencséje volt és segítették, az legyen hálás annak, aki segítette és ne nézzen le másokat, akiket vele ellentétben nem segítettek.

A te eseted gyakoribb, mint a másik felvázolt eset.

Nem tudok neked szabópéterizmusokat mondani. Amennyiben az a célod, hogy barátokkal elmenj egy nyári fesztiválokra, akkor az egy benned feszülő trauma marad, amíg meg nem valósítod. Ugyanez a lakhatás, párkapcsolat témakörében is igaz. Szerintem felesleges nehezen elérhető célokon keseregni. Keress mást, amire fókuszálhatsz, és elérhető távolságban van.

Személy szerint nem érzem magam semmilyennek. Anyagilag szerencsés helyre születtem, egyéb szempontok szerint szerencsétlen helyre, ez alapján élem a kis életem. Egyetlen célom az, hogy 40 éves koromra ne legyek vállalati rabszolga, mert egyszerűen nem tartozom ehhez a világhoz.

Az is elég rossz érzés, hogy idővel kezd kitisztulni bennem, hogy mik a nem legyőzhető korlátaim. Ezeket már látja 6 évesen, 16 évesen is az ember, de akkor még tisztában vagy vele, hogy sok mindenben változni fogsz. 26 évesen már kaptam elég sok időt a változáshoz, bizonyos dolgok mégis maradtak. Ezekre talán már nem is érdemes túl sok energiát fordítani az életemből, hanem inkább abban akarok jó lenni, amiben előnyöm van másokkal szemben.

A két bekezdés mondanivalója valahogy úgy érzem, hogy össze is függ egymással.

Hogy nálam vannak-e SIKERESEBBEK? Miben? Ezt így kijelenteni?

Meg azt hogy sikeres? Milyen kontextusban?

Azokat, akiket elvben irigyelsz, nem látsz bele az életükbe. Lehet sírva futnál ki, ha látnád a kirakaton belül mi van, mennyi szart kell elviselni.

Akik meg folyamatosan posztolgatnak mindenhova azok a legboldogtalanabbak. Nekik nincs stabil hátországuk, nincs senkijük, így folyamatosan visszaigazolásra van szükségük, hogy még érdekelnek valakit, mert amúgy szörnyen magányosak.

Amúgy a sikerrel is sokra mész, ha legbelül kongsz az ürességtől és boldogtalan vagy….

Mert akkor kitörölheted.

Én mindig, mindenkor az őszintén boldog embereket irigyeltem inkább.

De lehet velem van a gond…

Nekem nem fáj ha más sikeresebb nálam bármiben is és csatlakozom az egyik hozzászólóhoz a gyerek nem siker hanem az élet velejárója de az sem mindenkinek mivel nem vagyunk egyformák.Nem mindenki akar gyereket és nem a családalapítás az egyik élet célja de akinek igen azzal sincs baj.

Én magammal és a magam fejlődésével foglalkozom.

Én nem foglalkozok azzal,hogy a kortársaim hol tartanak! Saját magammal,a párommal,a jövőbeli terveinkkel foglalkozok. Haladunk ahogy haladunk,ennyi! Tesszük a dolgunkat. Most az hogy Pityukának ez most 3x,annyi időbe telt mint nekünk,vagy Julcsinak fele annyi időbe nen érdekel.

Te is inkább magadba fektesd az energiáidat meg az idődet,ne ilyeneken gondolozz, hanem valamit sajátíts el. Vagy főtt,vagy edzz vagy amit csak szeretnél. Valami legyen.

Attól függ ki mit tart sikernek.

Számomra például a gyerekvállalás nem siker mert nincsenek ilyen jellegű ambícióim.

A karrier az meg nem biztos, hogy mindenkinek ugyanazt jelenti.

Én sosem lennék például sem orvos sem ügyvéd, nem vonzanak ezek a pályák hiába számítanak nagy elitnek.

Az meg, hogy valaki a szüleivel él az meg akármikor megváltozhat.