Félsz a fájdalomtól?

A fájdalom következményeitől függ.

Nem.mindegy hogy az egy szülés agy egy fogorvos bagy háboruban wrzéstelenites nelkul szednek ki belőlem golyókat, vagy nekem esik egy idióta eltörni vmimet vagy lerokkanok egy balesetben.

A fájdalom következményei a nem mindegy.

Itt most mit kell elképzelni??

Nekem magas a fájdalom küszöböm. Nem kellemetlen az se annyira, ha megsérülök vagy valami. De attól még nem rugatom magam tökön napjában 3szor, meg vigyázok a testi épségemre. De ettől nem ülök egész nap buborék fóliába csomagolva. De nem csinálok szándékosan számomra kellemetlen fájdalmas dolgokat, ami amúgy a mazochista emberek ismérve.

De ugye mivel alapból nem nagyon érzek fájdalmat, így előfordul hogy néha van egy egy lila foltom vagy valami. De attól az még számomra nem fáj.

#4

Sokan azt se tudják miért félnek igazán a fogorvostól. Van egy pici szuri és annyi. Utána nem érzel semmit. Sőt... Van olyan érzéstelenítő is a legtöbb fogorvosnál, amit fel kell kenni. Kérésre esetleg csinálnak olyat is, hogy kennek oda, ahova a szuri menne és semmit nem is fogsz érezni. Utána meg csak a hangok vannak amik félelmetesek lehetnek, de az meg nem fáj és ugye utána jobb.

Műtétek is altatásba mennek vagy érzéstelenítéssel, nem jár fájdalommal. Viszont pl egy konstans 3as esetleg 4es fájdalom (10es skálán) napi szinten ami nem fáj nagyon, de vesz le az életminőségből az sokkal zavaróbb szerintem.

Alapból ha néznéd azt, hogy pl egy olyan műtét ami után esetleg hetekig fájna, érzékeny lenne a sebb környéke, na az fájdalom. De ha mérlegre teszed, hogy 1hétig 6os (amíg otthon pihensz), majd 4es, 2es, majd végül semmi. Vagy akár 5-10-20 évig naponta 3as, 4es fájdalom... Utóbbi szerintem sokkal rosszabb. Főleg, hogy jobb nem lesz, de rosszabb lehet. És csak azért nem megcsinálni, mert valaki fél egy rutin műtéttől, az nagyobb "bátorságra" val, mintha valaki vállalná a műtétet.

Azonban még így a leírtak alapján se tudom, hogy hova tartoznék. A fájdalmat kerülöm. De ugye nem nagyon érzek fájdalmat. Ha pl rálépek az ikonikus legóra nálam az is semmi. 40fokos lázzal jó a közérzetem. Néha vannak olyan sérüléseim, amik nem tudom honnan vannak. Viszonylag gyakran van, hogy csak az tűnik fel, hogy vérzek, vagy egy ponton kellemetlen ha valami hozzám ér, és csak akkor látom, hogy ott bizony megsérültem.

Meg a fájdalomnak is vannak fokozatai számomra. Nem tudom mi miatt, meg mi másabb akkor. De van ami kimondottan kellemes is tud lenni számomra, van ami kellemetlen és van ami már tényleg fáj. De utóbbira nem is tudok mit mondani. Volt mikor eltört a lábujjam, akkor is lazán haza gyalogoltam (kb 5km) és csak itthon tünt fel, hogy nagyon be van dagadva, szóval valami nem oké. Pedig tényleg fel se tünt a dolog.

A testi fájdalomtól egyáltalán nem félek, a lelki fájdalomtól viszont rettegek.

Egyébként nekem testileg extrém magas a fájdalomküszöböm. Fizikai fájdalmat okozni gyakorlatilag lehetetlen nekem.

Én nehezen viselem a fájdalmat, de leginkább attól félek, hogy az adott helyzetben nem tudok viselkedni, nyugton maradni, amikor kellene.

Kisebb fájdalmakat meg tudok szokni, és egész jól is viselem, de már közepe fájdalom is teljesen eltereli a figyemem, akkor semmit sem tudok csinálni.