Mit csináljak, hogy ne kergessen el?

"Megmondtam neki, én őt nem zavarnám, csendben ellennék a másik szobámban [...] de nem, mert ő ideges, azzal indokolja, feszült"

Te megmondtad, hogy SZERINTED nem fogod zavarni, ő meg máshogy gondolja. Viszont övé a lakás és te akarsz hozzá beköltözni, amit ő nem feltétlenül akar.

Főleg 30-40 éves kor felett sok embernek vannak kialakult szokásai, rigolyái, amiket az évek során megszokott és idővel egyre kevésbé akar ezektől megválni, leszokni. Még kevésbé valaki más miatt. Nagyon sokszor pont ezért nem működik jól felnőtt emberek ismerkedése, párkapcsolata sem. Mindegy, hogy jó vagy rossz egy szokás, igaza van benne, vagy sem. Ha valaki megszokta, hogy bizonyos dolgokat így csinál, akkor azt ő úgy akarja csinálni. Ha viszont valaki mással lakik együtt, akkor nem teheti, mert van mellette egy másik ember, aki máshogyan csinál dolgokat. Őt meg ez idegesítheti. Mindegy, hogy ez hangos horkolás, mászkálás, jó vagy rossz zene hallgatás, vagy bármi más. Van, hogy egyszerűen nem akar az ember mással együtt élni. Főleg, ha azt sokkal kevésbé érzi a saját hasznának, mint a másikénak.

Például, ha ő magányos, egyedül érzi magát, nincs társasága, nem vagy nehezen tud gondoskodni magáról és te ezekben tudnál neki segíteni, akkor lehet, hogy sokkal inkább nyitott lenne rá, mintha csak meghúzni akarnád magad nála. De még ez sem biztos, hogy megérné neki azt a kellemetlenséget, hogy együtt kell laknia valakivel. Arról nem is beszélve, hogy sok idős embernek már az is nehézséget jelent, hogy azzal szembesüljön, hogy már nem tudja magát ellátni, miközben egész életében ment és külön nehézség annak feldolgozása, hogy már nem így van. Ha meg tényleg nem így van, mert nem is annyira idős, akkor pláne előfordul, hogy nem akarja.

Aztán van egy olyan tényező is, hogy az ő lakása azért az övé, mert ő megdolgozott érte, hogy hozzájusson és fenn tudja tartani a lakást, meg benne magát is. Ha te erre nem vagy képes a saját lakásodban, hanem az ő segítségére szorulsz, az súlyos hátrány lehet a szemében. "Mert ha én képes vagyok rá, akkor más is legyen."

Próbáld megfordítani a gondolkodásodat és ahelyett, hogy azt ismételgeted neki, hogy te mit gondolsz róla, hogy neki milyen lenne, meg hogy neked mire van/nincs szükséged, inkább képzeld magad az ő helyébe. Sőt ne csak képzeld és ne kitalálni akard, hogy mit érez és gondol, hanem beszélgess vele úgy erről a helyzetről, hogy odafigyelsz és kíváncsi vagy az ő álláspontjára, és megérteni akarod, hogy miért nem akarja. Mitől ideges, miért feszült? Persze ahhoz, hogy ez egy kellően őszinte és nyílt beszélgetés legyen, meg kell tudnod teremteni azt a légkört, hogy ne azt érezze, hogy továbbra is csak rábeszélni akarod. Ott kell lennie a helyzetben, hogy elfogadod az álláspontját és nem akarod minden áron megváltoztatni, ahogyan dönt.

Érdemes azt is megvizsgálni, hogy te a saját lakhelyeden miért nem érzed jól magad és ezen hogyan lehetne segíteni, hogy ott is jól érezd magad.

A pszichiáter önmagában kevés, főleg ha csak a gyógyszerezéseddel foglalkozik, de egyáltalán, vagy nem sokat és azt is ritkán beszélgettek a problémáidról. Érdemes lenne a pszichiáter mellett pszichológussal is beszélgetned.