Mit tettél azért hogy ide juss?

Kijöttem Ausztriába 100.000Ft-al.

1 évig mosogattam.

1,5 évig egy lyukban éltem.

Leraktam a B2-es nyelvvizsgát 93%-os eredménnyel.

Jelentkeztem egy könyvelő állásra.

Jelenleg könyvelőnek tanulok és junior könyvelőként dolgozom itt Ausztriában.

Ja igen..26 éves lány vagyok.

Ezt elfelejtettem

5-ös vagyok.

Szívesen írok önéletrajzi ihletésű sztorit, bár lehet, hogy untatni fogok vele sok embert.

50 éves vagyok. Pesti születésű és és jelenleg újra Pesten lakó pasi.

Egy lakótelepi panelba születtem, négyen voltunk, szülők, húgom és én.

Volt egy szakterület, egy hivatás, amibe szinte szerelmes voltam kamaszként, de a szüleim lebeszéltek, ezt sajnos hagytam nekik.

Egy olyan szakmát tanultam, amit nem szerettem, nem érdekelt. Nem utáltam, de nem is szerettem. Ugyanakkor hatalmas mázli ért, mert ezzel a szakmával be tudtam szállni a családi vállalkozásunkba a rendszerváltás után a kilencvenes években. Nagyon magasra vitte az Isten a dolgunkat. Itt már nem bántam a nem kedvelt, ám megérős foglalkozást. Az agglomerációban hatalmas, sok generációs családi házat építettünk. Közös volt a cég is és a kis "birtok" is, tisztára ilyen Dallasos Ewing feeling volt. Autókkal, jómódú élettel. Aztán sajnos ahogy teltek az évek, 2008 után a válság utóhatásaként a jómód összeomlott, kénytelen voltam mindenféle himihumi melókkal fenntartani magamat. Aztán a kamaszkori "szerelem" mint munka visszatért az életembe. Sajnos a szülők meghaltak, adósságaink lettek, a családi "birtokot" (ami két ház és nagy közös udvar, kert) eladtuk, adósságokat töröltük. Tesómékkal elosztottuk, ami maradt. Mindketten visszaköltöztünk a fővárosba. A gyerekkori szerelem-meló meg annyira bejött, hogy ugyan sokat dolgozom, de magyar viszonylatban egész jómódú vagyok újra.