Kényszeres kollégát hogyan érdemes kezelni?

Aki szerint egy út van, mindennek párhuzamosnak, függőlegesnek kell állnia, napi hatvanszor rendet rak, a kezdeti logikus gondolkodást, amit eleinte láttam benne, már inkább egy kis szorongás vette át. Úgy mondja a dolgokat, hogy az nekem legyen segítség, de valójában ilyen diktatúra félét érzek. Vagy nem is tudom hogyan fogalmazzak. 12-en vagyunk, nem óriási cég, igazából mindenki mindent csinál. A végeredmény ugyanaz, csak mindenki máshogy. De ha valaki nem úgy, ahogy ő, akkor már irgumburgum, szurkálódás. Én vagyok az új, aki még nem lát bele mindenbe, és félek.

És mellette ő úgy gondolja, hogy nélküle a cég már összedőlt volna.

Ez lehet az OCD nevű személyiségzavar?