A magyarok miért vannak átlagban külsőre-belsőre így lepusztulva?

Szerintem csak kivetíted másokra a saját érzéseidet. Én is megkaptam már ezerszer hogy "na mi a baj, miért vagy ilyen magadba fordult" miközben csak néztem ki a fejemből tök nyugodtan, és azon gondolkoztam hogy milyen filmet nézzek, vagy valami hasonló...

Attól hogy valaki nem úgy viselkedik mint a táncoló, éneklő falusiak egy Disney mesében, még nem jelenti hogy világfájdalmuk van, ha meg néha panaszkodnak valamire, nem jelenti, hogy rosszindulatúak, depressziósak.

Az emberek többsége akivel összehoz a sors, full normális, átlagos.

Inkább azoknak a lelki állapotára lennék kíváncsi akik árgus szemekkel és rosszindulattal figyelnek mindenkit, és egy rakás negatív tulajdonságot képzelnek beléjük. (pl az itteni átlagmagyarozó brigád)

Pénz. Pénz. Pénz. Pénz. Pénz. Pénz.

Amúgy meg túlhajszoltság, megkeseredés a munkahely miatt. Cigire, esetleg alkoholra való rászokás. Fájó láb a munka miatt, mert hát szalag mellett kell állni. Tervezni nem lehet, mert hát a fönök beint, hogy "na, ma fiúk, maradtok holnap/ma". (Volt ilyesféle munkahelyem.)

És tudom, hogy nemcsak szalagmunkás van.

Nézd meg az árakat a boltokban. Nézd meg, a fizetésből mennyi részt kell kipegetni albérletre, meg rezsire. de azért az ember legyen kipihent, éljen zöldségeken, meg halakon, meg bulguron és társain.

Én is valamennyire le vagyok pusztulva. És az ok: pénz, pénz, pénz.

Nem stílusomnak megfelelően öltözök. Téli cipőm nincs, DRÁGA.

Cigizni nem cigizek, néha iszok alkoholt.

Azt nézem, mit lehetne tészta, stb helyett enni, mert nagyon kiábrándító, hogy régen került egy fél csomag 169ft-ba, most meg 419ft-ba kerül ugyanaz. Túlórázzak? Aztán szépen megkeseredek, depressziós leszek, mert csak a nyomorult munka, semmi élvezet. Vagy ha van is élvezet, utána jön ismét a munka, ami nem öröm, hanem lehet, szenvedés.

Én másokat nem furkálok, nem irigykedek. Inkább magamra vagyok dühös, hogy ha neki ment, nekem miért nem megy?(Itt tanulásra gondolok.)

Önbizalomhiány meg máshonnan van. (Mondjuk több negatív dologból.)

Pozitivitás? Sokszor reménykedek. És fáj, amikor kiderül, hogy feleslegesen reménykedtem.