40 felettiek! Milyen tanácsot adnál a mai fiataloknak?

Szerintem erre azért nincs jó válasz, mert a mi fiatalkorukban más világ volt. Amit most utólag akkor másképp csináltunk volna, az nem biztos, hogy a mai világban is jó döntés lenne. Illetve azt nem lehet tudni, hogy hogy alakult volna az életünk, ha bizonyos helyzetben máshogy döntöttünk volna. Tehát ilyeneken felesleges rugózni.

Viszont vannak örökérvényű tanácsok fiataloknak: tanulj, képezd magad, gyűjts megtakarítást, de ugyanakkor élvezd is az életet, ne vond meg magadtól a jó dolgokat (nyaralás stb), mert nem tudhatod, hogy a holnapot is megéred-e. Persze mindezt úgy, hogy az arany középutat megtalálod az anyagiakban. Tudatosan válassz párt, nagyon válogasd meg, mert nem mindegy, hogy kivel fogsz családot alapítani, rossz választással elcseszheted az egész életed. Ne csak elvárj, hanem adj is, illetve ne csak adj, hanem várj is viszonzást. Én ezeket tudom tanácsolni :)

Ja rossz szokásom (károsra gondolsz?) nekem személy szerint nincs, mindig egészségesen éltem. Nagyon fontos a sportolás!

Már az első fizetéstől kezdve nyisson egy megtakarítási számlát, akár egy nyugdíjbiztosítást, mindegy mit, bármi olyat, amihez csak nagyon bonyolultan lehet hozzányúlni. (ezért nem jó a párnahuzatban gyűjtés) Akár 3000 forinttal, de kezdjen el gyűjteni. Ahogy növekszik a bevétel, úgy növelni a félretett összeget.

Ne várjon semmire és senkire, próbáljon ki mindent, a halálos ágyon senki nem bánja meg azt, amit megtett, mindenki, kivétel nélkül azt bánja meg, AMIT NEM TETT MEG.

És a legfontosabb, szeresse mindenki önmagát! Nem is kéne addig párkapcsolat meg család, míg maradéktalanul el nem fogadjuk magunkat, és kellőképpen nem szeretjük magunkat!

Azt tanácsolnám egy fiatalnak, hogy legyen önző, csak a saját maga boldogulásával foglalkozzon, ne hagyja hogy érzelmileg zsarolják a családtagjai (ne akarják maguk mellett tartani, hagyják "szárnyalni").

Legfontosabb hogy tanuljon nyelveket a fiatal és HA van rá lehetősége miután végzett a tanulmányaival, érdemes pár évvel idősebb emberekhez csapódva világot látni, más kultúrákat megismerni, más országok működését megtapasztalni.

Volt ismerősöm aki 5-6 évvel idősebb barátaival külföldre költözött ott dolgoztak, együtt laktak, támogatták egymást, szoros barátságok alakultak ki. Az ott összeszedett pénzből itthon megalapozták a jövőjüket.

Úgyhogy akiknek van lehetősége, álljanak össze többen, és menjenek külföldre dolgozni. Ma már nem az 50 éve megszokott dogmák szerint kell élni mint nagyanyáink, mert akkor megreked az ember ugyanazon a szinten. Igazodni kell a változásokhoz, rugalmasnak kell lenni. Mert aki nem hajlik az törik, ahogy a mondás tartja.

Ne használj tudatmódosító szereket...

ha használsz, ismerd fel, ha gond van és kérj segítséget...

ha van a családodban szenvedélybeteg, ne legyen tabutéma a betegsége...

Ellentmondásos világot élünk, ezért "vékony jég" kategória "tuti tippeket" adni!

Nehéz, de érdemes úgy élni, hogy ne kelljen bármilyen szinten is megfelelni bárkinek.

Ellenben azt is érdemes szem előtt tartani, hogy lehetőleg ne keresztezzük mások érdekeit, ne terrorizáljunk másokat, miközben a saját életünket próbáljuk élni. -Meglehetősen ellentmondásos az előző tippel...

Lassan járj, tovább érsz! -Sok fiatal él - szükségtelenül - túl gyorsan!

Értem én, hogy információs, digitális kort élünk, de semmivel nem visz senkit előrébb az, hogy 24 óra alatt 100 órányi életet akar időről-időre megélni. Nem fog menni! Hosszútávon legalábbis biztos, hogy nem!

Sokan buknak bele teljesítménykényszerből - feleslegesen - bevállalt kockázatokba - csak azért, mert valaminek a hatására kipattant a gondolat az agyukból, hogy számos célt "tegnapelőttre kell megvalósítaniuk"!

Fordíts a saját életedre is időt - fiatalként! Legyen saját életed a kitűzött céljaid megvalósítása mellett is!

Ne utasítsd el kategorikusan nálad nagyobb életbölcsességekkel felruházott emberek tanácsait, - az, hogy meghallgatod őket, még nem kötelez semmire, mert három módon is lehet kezelni egy tanácsot:

1. Elveted.

2. Részben megfogadod.

3. Megfogadod.

Ám különbséget kell tudni törekvés és törekvés között is, ami ez esetben azt jelenti, hogy a mások irányítására tett kísérlet nem egyenlő a jóhiszemű, építő jellegű ajánlással. Ezek között különösen nehéz eligazodni, - erre idővel finomodik rá az ember.

Ha abba a szerencsés helyzetbe kerülsz, hogy más emberek munkájának irányítása válik feladatoddá, akkor jól kamatozik hosszútávon:

Ha nem felejted el soha, honnan indultál!

Ha képes vagy beleélni magad mások helyzetébe!

Ha nem követelsz meg többet az irányításod alá vont emberektől, mint amit képes vagy te is "kisujjból kirázni" - akár éjjel kettőkor kelést követően is!

Ha a végletekig hajlandóságot mutatsz a választási lehetőségek felkínálására - és csak akkor állítasz kényszerhelyzet elé másokat, ha már tényleg nincs más járható út! -Ez azt jelenti konkrétan, hogy ha nem egyezik meg a beosztottad munkastílusa az átlaggal, de senkit, semmit nem sért és hatékony a munkamódszere, akkor nem kell ráerőltetni egy olyan stílust, amely frusztrálja!

Ha következetesen ugyanúgy viszonyulsz minden irányított emberhez, mint bármelyik másikhoz!

Ha pozitív példákat, mintát mutatsz nap mint nap a beosztottjaidnak!

Ha szükség esetén segítesz a beosztottadnak a munkájában, - amely nem egyenlő azzal, hogy megcsinálsz mindent helyette!

Ha nem zavarod el a beosztottat a problémával, amit meg akar osztani veled! -Ez még nem kötelez semmire, de emberileg sokat jelent annak, aki eljut idáig!

Ha következetesen fellépsz a beosztottak egymás közötti ellenségeskedése ellen! -Ebbe akár az elbocsájtás is eszköz lehet, ha nincs más!

Most nem jut eszembe hirtelenjében több dolog, de szerintem ez is bőven elég!