Nagyon le vagyok maradva 22 évesen, mit gondoltok?

A te döntésed.

Engem a lemaradottság nem tenne boldoggá.

23 éves férfi vagyok és hamarosan apa leszek.

Egyáltalán nem vagy lemaradva.

Először is nem érdemes összehasonlítanod a saját életedet másokéval, mert már annak is nagy jelentősége van, hogy ki milyen családba születik. Engem például anyagilag is támogattak (támogatnak) a szüleim, de ez nem mindenkinek adatik meg.

Másrészt más emberek másra vágynak (ezt vagy tudják már kamaszként, vagy időközben változtatnak), így teljesen érthető, ha nem teljesen egyenes az utad. Emiatt se aggódj.

Én azt mondanám, hogy úgy élsz, mint egy átlagos egyetemista, legalábbis amikor egyetemista voltam (tavaly végeztem az alapszakomon), a legtöbbekre igaz volt, amit te magadról írtál.

A családalapítással pedig főként nem vagy lemaradva, szerintem huszonhat alatt nagyon ritka a gyerekvállalás, és általában akkor sem tervezett dologról van szó.

24/N

A korodbeliek a pucér seggükre vállalnak gyereket, babavárózmak, csokoznak. Örülj inkább, hogy neked van eszed.

Amúgy ha haladni akatsz akkor dolgozhatsz teljes munkaidőben, és járhatsz levelezőre is.

Válasszuk ketté:

Van a tipikus eminens diplomahalmozó kis stréber akire ha 3 év múlva 25-26-27 évesen ráírsz, még akkor is valami csicskagyász diploma megszerzésén fog izzadni, holott már rég el tudna helyezkedni és értelmes módon felnőtt életet tudna élni.

Illetve vannak azok a fiatalok akik élni is szeretnének és nem a nyomi neptunon akarnak 26 évesen is izgulni.

Ők lényegretörően választanak egy szakirányt, tanulják, gyorsan letudják a diákévekre jellemző "se nem gyerek se nem felnőtt" bénázást és mennek 21-22 évesen dolgozni.

És jellemzően utóbbiak kerülnek olyan helyzetbe 30 évesen hogy nem egy albiban nyomorognak hanem hitelképesen egy lakást vagy házat megvehetnek, az 5 diplomás újértelmiségi meg 30 évesen is albizik és igyekszik pótolgatni az addig kimaradt élményeit. Na az ilyenek azok akik 28 évesen játszanak 18 éves életformát ami ultragáz...