Introvertáltak! Ti elfogadtátok könnyen, hogy ilyenek vagytok?
Nekem ez nehèz. Már egész fiatal koromban észre vettem, hogy nagyobb társaságokban feszengek, 1-2 gyerekkori barátommal tudok csak ellazulni. Ezért már az osztályban a leg csendesebb, visszahúzódóbbak táborát erősítettem de azt hittem felnőtt koromra minden más lesz.
Elvagyok magammal, az állatkáimmal, párommal, könyveimmel de kezdek rájönni, hogy kissé hátrányban vagyok az extrokkal szemben. Szakmai téren is ők jutnak előrébb, jó kapcsolataik vannak, szeretik őket, keresik a társaságukat. Nekem is jól esik azzal a kevés barátommal lenni, tudom hogy szeret a párom stb… mégis nem tudok megbékélni azzal, hogy nem vagyok olyan mint más. Most külföldön dolgozunk, hétvégéken a kollégákkal vagyunk a szàlláson és egyaltlàn nem találom a helyem. Ők barátságosak, hívnak minket a társaságukba, de fél óra hallgatás után el jövök onnan.. nem merek hozza szólni semmihez, max ha 1-2 ember van bent akkor igen. Párom társasági, ő szivesen ül és kommunikál bárkivel. Ez jó dolog, már szorultunk is a segítségükre, belegondolva ez még előny is volt de én mégse vagyok képes normális kapcsolatokat kialakítani ha nem találom a közös hangot vagy sokan vagyunk együtt.
Van, hogy bemegyek a konyhába s az ott lévő kolléga elkezdi, hogy hány órát aludt az éjjel és most hogy érzi magát. Én ilyesmit csak akkor szoktam mondani, ha kérdeznek… sőt általában csak akkor is beszelek ha kérdeznek, valahogy nem érdekelnek az ilyen felszínes vagy ‘small talk’-ok.
Szerintetek ez normális? Meg kellene vàltoznom? Vagy csak simán fogadjam el és kész, hogy sosem leszek olyan magabiztos, laza mint egyesek?
26n
Köszönöm a válaszod.
Azt olvastam, hogy ezeket a készsègeket lehet fejleszteni, de azon gondolkozom hogy tényleg meg kellene “erőszakolnom” magam és ilyen helyezetekben részt venni, tettetni, hogy jól érzem magam ha legszívesebben csak elvonulnék olvasni? Nem tudom eldönteni melyik jobb, melyik opciót kellene kövessem. Ugye sok helyen hallani, hogy ne tedd, ami nem esik jól stb viszont azt is, hogy fejleszd magad…
Amit leírtál az nem az introvertáltság jele, hanem inkább szociális szorongásé.
Az introvertált ember nem lesz feszült az emberektől és nincs olyna, hogy "nem mer hozzászólni", csak simán fárasztja a szociális kontaktus, az emberek közelsége. De ettől még tud gond feszkó nélkül beszélgetni velük stb...
javaslom keress fel egy pszichológust. Nem bántásból írom, egyszerűen csak a szorongásokra a pszichológus tud segítséget nyújtani.
Én is épp ilyen vagyok. Néha megerőltetem magam, igyekszem kilépni a komfortzónámból, - jobban nyitni mások felé, beszédesebbnek lenni, társaságba menni - összességében ezek jó tapasztalatok, mert kiderül, hogy ilyen viselkedésre is alkalmas vagyok, és másokkal való kapcsolatápolásnak is előnyös, jól fogadják (persze nen mindegy a társaság összetétele). Aztán visszabújok a csigaházba...
Szerintem gyakorlással (és persze önbizalom fejlesztéssel) lehet javítani az introvertáltságon. Persze soha nem leszünk olyanok, mint egy született extrovertált, de kevésbé introvertált igen.
elvileg én is introvertált vagyok (személyiségteszteken isfj jön ki mindig), de rám semmi nem igaz abból, amit leírtál. sosem illettem bele a tipikus introvertált leírásba, mert nem szeretek egyedül lenni és igénylem a társaságot (sosem tudom megérteni, hogy nem lehet szeretni). megvagyok egyedül is, de nem tölt fel, maximum akkor, amikor felcsesznek egy kicsit a körülöttem lévők és kell egy kis idő megnyugodni. ugyanakkor nekem is kell egy kis idő, amíg feloldódom társaságban, de ha már megszoktam ,onnantól kezdve minden oké. lehet nem én vagyok a leghangosabb és legbeszédesebb, de a része vagyok és szeretnek.
18l
Idôvel meg kell tanulni megjátszani a small talkot, mert különben nem bírsz rendes szociális hálót építeni és nagyon el leszel maradva a mai világban.
Én tervezem ezt, de nagyon inautentikusnak érzem magam, ha smalltalkolok - nem illik hozzám, pedig néha tudom, hogy kell, hogy ne azt mutassam, hogy nem érdekel a többi ember. (A legtöbben nem tudják, hogy ha nem szólok, attól még érdekel, amit ôk mondanak.)
Volt barátnôm pl simán elkezdett emberek közé járni kb. egyik napról a másikra, kicsit beilleszkedni, gyülekezetbe járni, sokkal könnyebben ment neki a munka találása pl.
21F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!