Miért van az, hogy az emberek a sikereiket kizárólag saját maguknak szeretik tulajdonítani, elfelejtkezve pl. a szüleikről és családi körülményeikről?

Mert az egész hülyeség, amit írsz

A jó családi és anago körülmények elvileg segíhetnek az elindulásban, de a többi rajtad múlik csak.

Rengeteg ember van, akinek meglennének ezek a lehetöségek, mégsem jut semmire, meg rengetegen, akik nulla hátttérrel indulnak és mégis elérnek elég sok sikert.

Egy példa: édesapám meghalt kicsi koromban, anyukám egyedül maradt három gyerekkel özvegyen. EL tudod képzelni, mennyire nem volt semmire pénz? Meg mennyire nem jutott ideje a lelkünket pátyolgatni, miközben megpróbált annyi pénzt összeszedni, hogy ne éhezzünk?

Ennek ellenére én mérnök lettem, kitünö érettségivel jutottam be (nem hajtott senki a tanulásra, tudtam magamtól is, hogy ez az egy utam van), az egyetem mellett dolgoztam, hogy meg tudjak élni.

A húgom orvos lett, az öcsém meg vállalkozást nyitott, amiböl igen jól megél.

A szomszéd gyerek meg az általad említett privilegizált helyzetböl indult, az érettségi csak szülöi (anyagi) segítséggel lett meg, kibukott 5 egyetemi szakról, végén nagy nehezen bejutott egy irodába beosztás nélküli helyre, és azóta is a szülök támogatásával tud csak megélni, csak arra nem gondol, hogy mi lesz, ha a szülök nem élnek már.

Szóval sokkal több múlik az adott emberen, mint a külsö körülményeken, aki elmerül az önsajnálatba, mert nincsenek gazdag szülei, abból nem lesz semmi, aki meg önmaga el akar érni valamit, és ezért hajlandó TENNI IS, az meg akármilyen szintet el tud érni.

Nem olvastam az eddigi válaszokat, de butaságokat írsz.

Már ott bukik a dolog, hogy ha ilyen empatikus, érzelmileg, anyagilag támogató családban nő fel, ő maga egészen biztosan nem lesz lenéző, öntelt felnőtt, aki nem tudja mit kinek köszönhet.

Biztosan volt a családban hasonló ember, akinek a mintáját követte.

Nyilván számít a háttér. De van bőven példa arra is, hogy valaki jó háttérrel semmire se viszi meg arra is, hogy valaki rossz háttérrel sokra.

Az se megfelelő hozzáállás, hogy jajj, rossz családba születtem, akkor nekem már úgyis mindegy.

Én úgy mondanám, hogy átlagos háttérrel indultam: szüleim abszolút a középosztály. Sose voltak milliós megtakarításaik, de azért sosem kuporogtunk. Nem mondom, hogy mintaszülők voltak, de azért odafigyeltek ránk.

Én most alapvetően sikeresnek értékelem a helyzetemet. Nem vagyok kiemelkedően gazdag, de jól élünk, jó munkahelyem van, boldog családom. Nem mondom, hogy akkor is itt lennék, ha egy putriban növök fel alkesz szülők mellett. De azt is tudom, hogy mennyi mindent tettem azért, hogy eljussak idáig és tarthatnêk nagyon máshol is.

Én azokat nézem le, akik a rendelkezésükre álló lehetőségekkel nem élnek és úgy hisztiznek.

Én valamennyire ilyen ember vagyok.

Boldog gyerekkorom volt, jómódú családom stb.

De sosem volt magántanárom, nem jártam fizetős suliba, nem éltem külföldön, mégis lett 3 nyelvből nyelvvizsgám érettségire, kitűnő érettségim, jelenleg végzős egy nagyon jó szakon (reál szak, semmi köze a nyelvekhez), amin egyszer sem buktam tárgyat, vannak tudományos eredményeim és 1-2 év szakmai tapasztalatom (úgy hogy 2020-ban érettségiztem). Ezen kívül a sportokban és zenében is odatettem magam. Igazából minden hobbimban, így ezekből is vannak országos szintű versenyeredményeim is akár. Ezenkívül rengeteg barátom van, amire büszke is vagyok, leginkább mert ritkán vesztek barátot és van, akivel 2-3 éves korunk óta vagyunk ilyen viszonyban. Plusz egészséges, boldog párkapcsolatom van és ezt elsőre sikerült elérnem (első kapcsolat)

Igen, hálás vagyok a szüleimnek meg néhány tanáromnak, barátomnak stb. Viszont úgy gondolom, hogy a legtöbb ember meg tudta volna tenni a fentiek közül bármelyiket. Vagyis hogy az emberek jelentős többsége, kb 90+% (akik nincsenek extrém rossz helyzetben: pl erőszak, mélyszegénység tudatlanság), nem indultak lényegesen rosszabb helyzetből, mint én. És igen, mindezt a saját eredményemnek tartom. És igen, úgy gondolom, hogy mások is elérhetik ezeket, de tudom, hogy nem mindenki ugyanannyi energiával.

De szívesen veszem, ha felvilágosítasz hogy hol is hibás az elképzelésem, miért nem az én sikereim ezek? És ha nem az én sikerem, akkor kié?

21N

Értelmes ember normális háttérrel nem gondol ilyesmit.

Viszont az kétségtelen, hogy az alapokon túl amit elért, azt azért ő maga érte el.