Az utóbbi időben szomorúbb vagy boldogabb voltál mint általában?

Szomorú.

Nem tudok rendszert vinni az életembe, a napi rutinoktól kikészülök, már attól is, hogy minden nap kell valahova menni, és 8-4-ig. Viszont így a maradék szabadidőmben minden kicsúszik a kezemből. Ha menne ez a rendszerezettség, jobban ki tudnám használni a maradék időt, de egyrészt nem megy másrészt nem is hiszek benne, valahol nem is akarom ezt, mert kiölne bennem valamit. Úgy ereznem magam, mint egy robot aki időre van programozva, hogy mit mikor mettől meddig csináljon. Mimt akit bezártak a falanszterbe.

Pedig látom, hogy több hobbim lehetne, többet aludhatnék stb, de egyszerűen NEM.

Attól is ki vagyok akadva hogy egyáltalán erre szükség van. Ha több ideje lenne az embernek nem lennének ennyire kicentizve a dolgok.

Az utóbbi, jó pár, hónapban határozottan szomorúbb vagyok/voltam, mint az nálam megszokott alapjáraton. Viszont az elmúlt egy hónapot összevetve az előzőekkel, nem voltam sem boldogabb, sem szomorúbb. Fura egy állapot, amiből látszólag nem tudok kilendülni hosszabb időre. Cserébe stresszesebb voltam.

Tudom az okát; hosszú ideje először olyan időszakkal kell szembenéznem kevesebb, mint 4 hónapon belül, ami telis-tele van bizonytalansággal, erős komfortzónából kilépéssel és sokat jelent majd a jövőmre nézve, mindezt idegen környezetben. És sokat kattogok rajta.

Korábban jó éveim voltak, kifejezetten boldognak éreztem magam.

Most meg...

Magánélet szempontból voltak ismerkedések, alakult is valami, aztán ugrott az egész és rájöttem, hogy tök egyedül vagyok. Családommal is alig tartom a kapcsolatot, anyámmal nem beszéltem még szerintem semmit idén. Szerintem még boldog újévet sem kívántunk egymásnak.

Testvéremmel volt jobb kapcsolatom, de most megházasodott, jön a gyereke, új munkahelye lett, kialakult a saját baráti, ismerősi köre. Egyre kevesebbet beszélünk.

Alapból legtöbb barátom megházasodott, éli az életét. Volt egy időszak amikor ismertem meg új embereket, rengeteget jöttünk mentünk. Aztán úgy elmúlt ez is, és szétszéledtünk.

Vettem lakást, de nem szeretem. Szar, proli helyen van, de csak erre tellett. Ahogy haladunk előre, nem hiszem, hogy valaha elérhető lesz számomra főleg így egyedül, pár és segítség nélkül. Félig felújítottam, be kellene fejezni, de tökre nem érdekel az egész.

Munkám is lehangol. Régen szerettem, relatív jól kerestem, aztán az elmúlt 2 évben fizetésemelés sem volt, amit gondolom nem kell magyarázni miért gond. Projektek sem úgy jönnek. Ráadásul a munkatársaim is aki tehette elment máshova. Maradt a cégben egy lusta, semmirekellő réteg, akikkel pokol minden nap.

Legrosszabb maga az, hogy kikerültem mind munka, mind lakhatás szempontjából a perem kerületekbe. Nem is járok a "városban" csak az iroda meg lakásom között a proli részeken. A lehangoló munkatársaimon kívül meg nincsen társaságom sem.