Miért van az hogy 2 hónapja elköltöztem egyedül albérletbe és a hangulatom nem felszabadultabb és vidámabb, hanem pont az ellenkezője, kicsit szomorúbb, és ilyen semmilyen?

Azért húzom el a sötétítőt mert akik kint jönnek simán belátnak a függönyön keresztül is ha jobban besüt a nap

+ este alap hogy behúzom mert akkor teljesen belátnak.

Nem akarom hogy azt lássák hogy ott ülök bent a szobában egy laptoppal.

Egyébként kb mennyi idő kell ehhez hogy megszokjam ezt a változást,hogy egyedül vagyok, én intézem magamnak a dolgaimat, a felelősség érzés stb.. ?

Tehát eleinte akkor másnak is volt ilyen érzése az első hónapokban mikor külön költözött hogy ilyen kicsit nyomasztó,szomorkás érzése van nem pedig vidám?

Például mindig jobb a hangulatom ilyenkor májusban mert mindjárt itta nyár ezt várja mindenki egész évben.

Most nem önfeledten érzem magam hanem így sehogy,mint akit kicsit kicseréltek rossz irányba.

A futás helyett ugyanazokon a napokon edzeni kezdtem járni.

Főzni ritkán szoktam a munkahelyemen kapok mindennap főtt ételt, vendéglátós vagyok.

Annyi az előnye hogy közel van a munkahely hogy hamar oda érek kb fél perc,ha sokáig dolgozom pl éjfél vagy hajnal 1 ig vagy tovább ami előszokott fordulni, fél perc és otthon vagyok.

Annyiból rossz hogy kimennék rágyújtani és bent egyből látnak ha pont arra néznek ki az ablakon és látják hogy mit csinálok...