Milyen helyzetben érezted magad rettenetesen bunkónak?
Mekkora "bunkóság" után szoktál bocsánatot kérni?
Velem például pár napja ez történt, és rettenetesen ég a pofám miatta:
A villamoson ültem, olvastam és zenét hallgattam, már sötét volt. Ez egy afféle régibb járgány volt, olyan digitális kijelzőtábla nélkül, ami a következő megállót mindig kiírja. Szóval leült elém egy idős bácsi, és elkezdett mondani valamit. Amikor észrevettem, hogy hozzám beszél levettem a fejhallgatót, arról ecsetelt hogy most ".... (Ezt a részt nem hallottam ugye) szóval most megy a kórházba stb". Én ilyenkor általában nem tudok mit mondani, szóval szokásomhoz híven együttérző fejjel bólogattam. Azután újra olvastam amikor úgy tűnt végzett, de zenét már nem hallgattam, hátha újra rájön a beszélhetnék. Szóval pár megálló múlva megkérdezte, hogy "ugye most vagyunk a @@@@megállóban?" Nos, nekem szörnyű a tájékozódási érzékem, és a környéket sem ismertem, szóval kibámultam a sötétségbe, és mondani akartam h nem tudom, de ekkor rámszólt hogy "Mondja már hölgyem mert menne a villámos!!". Én meg mondtam hogy IGEN IGEN itt vagyunk. Erre hálásan felkelt (ijesztően lassan, valószínűleg a hátával vagy a lábával volt a baj) és levonszolta magát a villamosról, de látszott hogy kemény fájdalmak közt (utólag jutott az eszembe hogy itt is segíthettem volna...) és ezen gondolkodva merengtem kifelé, és hát három megálló múlva télibe a kórház előtt megállt a villámos... és fhú, itt akkora köcsögnek éreztem magam, hogy ahelyett hogy megnéztem volna a rohadt telefonomat vagy valamit, csak random rávágtam egy idős beteg embernek (aki valószínűleg időpontra ment) és nincs a helyzet magaslatán szóval mire rájön hogy rossz helyen van, és mire felszáll azzal a mozgással egy új villamosra...
Voltatok már hasonló helyzetben?
válasza:Pofázás helyett nézhette volna az utat is. Lehet nem helybéli vagy, először is jarhatsz te arra. Honnan kéne tudnod hol van x megálló?
Amúgy történt velem hasonló. Gyógyfürdőbe mentem volna, helyi járattal. Egy f0s munkára kiközvetítettek. Három 50 év körüli nő megáll a közelemben a buszmegállóban. Ott van mellettük a menetrend. Megkérdezik tőlem hogy mikor megy a busz. Válaszoltam.
És mikor jön visszafele?
Csak kicsúszott: honnan a fenéből tudjam, nem a volánnál dolgozok.
Lefagytak egy percre; haddde ömmm aszittem tudod, hiszen a buszra vársz.
Ti is a buszra vártok, mégse tudjátok. Nem tartom fejben a teljes menetrendet.
válasza:Kicsit túlgondolod.Ez már mindegy.Nem a rossz szándék vezérelt,tehát nem kell magad rosszul érezned.Velem is volt hasonló,egy férfi kérdezte trolin,hogy hol kell leszállni,mondom a következőn.Megköszönte,mondta,milyen rendes vagyok,és leszállt.Aztán láttam,hogy nem ott kellett volna neki.Először rosszul éreztem magam,hogy még hálálkodik is,aztán lehet azt hitte csak rávágtam valamit,vagy direkt szívattam.De hát ezeken túl kell lépni.
Olyan volt,hogy rám köszönt valaki az utcán,házban lakó volt,de hirtelen nem tudtam hová tenni,és nem köszöntem vissza,ő meg nézett megszeppenve,hogy biztos vele van a baj,közben egy "hello"-t legalább odavakkanthattam volna.Itt már inkább éreztem magam bunkónak.
válasza:Nemrég történt:
A munkatásrnőm nemrég egy olyan dologgal keresett meg, ami éép egy munkafolyamat közben totál lényegtelen dolog volt, lehetett volna várni azzal a dolog közlésével. Másnap ezt közöltem vele nagyjából finoman, és majdnem elsírta magát a beszélgetésünk közben. Nagyon meredek volt ez az eset. Korábban is szoktam nyers lenni, de ez a szitu kezdett abba az irányba terelni, hogy változtassak magamon.
válasza:Kérdező, szerintem tök rendben lehetsz, és empatikus vagy, ha emiatt lelkiismeret-furdalásod támadt. Én is rosszul éreztem volna magam utána, de megjegyzem, a bácsitól nem volt illő, hogy kb. rád förmedt, nem vagy köteles tudni, és megkérdezhette volna a sofőrt is, vagy más utast. Nekem olyan volt csak ilyen útbaigazítás kapcsán, hogy vkit nagy meggyőződéssel küldtem egyik irányba, én meg felszálltam a másik irányba menő buszra, majd percek múlva döbbentem rá, hogy ez az irány, busz kellett volna annak a szerencsétlennek is, aki nagyban hálálkodott, hogy sok bolyongás után végre valaki tudott segíteni neki…
Ami ténylegesen bunkóság kategória volt a részemről: Tartottam hazafelé az egyik törzshelyemről, ahol összevesztem valakivel, az utcán meg akart szólítani egy ismeretlen (nem tudom, hogy kéregetni akart, útbaigazítást kérni, akármi), de nagyon ideges voltam, így ráförmedtem, hogy takarodjon az utamból, és meg se hallgattam, pedig udvariasan közeledett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!