Ha egy ember huzamosabb ideig olyan társaságban van ahol gyakori a veszekedés, és valószínűsíthetően ez gyakori érzelmi válaszokat vált ki belőle, akkor ez eredményezheti hogy később igényli majd a konfliktusokat?

Ha ebbe nőtt, nevelkedett bele és nincs más mintája egyáltalán, akkor később, egy felnőtt, megcsontosodott egóval elég kemény dió változtatni. Szülőként rendre továbbadja a gyerekeinek is. Ha kell, ha nem, le van játszva a "műsor". Eredményezi ez egyben azt is, hogy mivel a maga igénye kielégítésére törekszik, jó eséllyel nem néz sem istent sem embert, vagyis az empátiás készsége nem lesz az egekben. Kinéz egy végletekig játszmázós, energiavámpír személyiség akár. S persze önigazolás módját, szövegét is mindig sikerül megtalálni.

Sokváltozós egyébként minden ilyen történet, az emberi psziché összetett dolog, nincs egzakt válasz, valószínűségek vannak. Ha van olyan szerencséje az illetőnek, hogy elébe sodor az élet külső ingert, egy értő, másik embert, aki kivezeti ebből, előremutatóan, az jó, egyéb esetben leggyakrabban az említett séma él. Minél több évet élt le hozott minták szerint, annál nehezebb újraépítenie magát.