Hová tartasz?

#10 Messze nem a "nőn" van a hangsúly.

Nyilván az tény és való, hogy a családalapítás egy nagy ugrás és életmódváltás mindenkinek, egy újabb lépcső tud lenni az életben. Nem mintha ez mindenkire jó hatással lenne, sokan pont az "élet végét" látják benne.

Sokkal inkább érzem hiányát a saját fejlődésemnek. Oké, hogy van egy panel lakásom, kezdésnek jó, de azért nem itt szeretném leélni az életemet. Vagy oké, dolgozok, van munkám, de szeretnék fentebb lépni, fejlődni, kár elérni egy középvezető, vezető szintet, vagy akár passzív jövedelmet, hogy ne csak egy szorgos hangya legyek a rendszerben.

Aztán persze a szorgos hangyával sincsen baj, hiszen a 90% ezt az életet éli... :D

Ház kerttel, autó, macska megvan, férj az előszobában, kutya és gyerek nem kell

Amúgy meg rettenet ez a checklist-ezés, tényleg erről kéne szólnia? Mondjuk lefosom a véleményeket, úgy élek, ahogy nekem jó, én nem pipálgatok mim van, és igazából ennél többet nem is akarok már. Csak befejezni a ház felújítást, de azt nagyon.

A végtelenbe és tovább.

Lassan összejönnek a dolgok, és beállok én is a sorba

Remélhetőleg egy nagy álmom megvalósítása felé.

Elsős egyetemista korom óta álmodozom erről a gyakorlatihelyről és most végre, kis túlzással, karnyújtásnyira van tőlem. Nagyon szeretném, ha összejönne, de azért ugye előtte tennem is kell. Picit tartok is tőle, mégis azt érzem, hogy nekem erre lenne szükségem, komfortzónán kívül, hogy tudjak fejlődni.