Néha mintha "szeretnék" megsértődni, milyen tulajdonság vagy betegség lehet ez?

Lehet, hogy mentális egészség téma.

Szóval, társkereső téma, de NE mint társkeresést értsétek. Próbáltam egy lánnyal találkozni, de mindig "nem érek rá", "nem jó", "programom van", stb., utolsó szava ilyen "majd kereslek ha ráérek, igérem keresni foglak".

Én persze már akkor tudtam, hogy mi lesz. Félév eltelt, nem keresett - de közben mintha kicsit élveztem is volna magamban, hogy "na, igazam lesz, nem fog keresni". Megírtam neki, hogy "akkor köszöntem a lehetőséget, megértettem hogy ez egy nem volt, de azért jó lenne nem hazudni a másiknak, mert nem érdemeltem ezt meg". Persze válaszolt, hogy nem akart megbántani, sűrű volt az élete, megfeledkezett rólam.

Ennek már néhány hónapja, mégis nagyon gyakran gondolatban előjön ez a történet, újra és újra olvasom, újra átérzem a megsértődöttséget, esetleg megfelelő aláfestő zenével is tarkítva... persze épeszű ember azt mondaná, hogy töröljem az üzeneteket, lépjek túl, ne dédelgessem... na ez az, hogy túllépni túlléptem a lányon! De mégis, mintha kicsit élvezet lenne dédelgetni ezt a mérget. És úgy, hogy legalább válaszolt, legalább "elvileg" látszott rajta valami "ó de hülye voltam" érzet... így még édesebb.

És igazából persze, nekem volt igazam. Papíron. Hisz ő mondta, hogy majd keresni fog! Persze én nyugodtan kérdezhettem volna 2 hónap után ismét... hátha akkor meg igent mondott volna már, hátha már más lett volna a helyzet. De nem, kényelmesebb volt inkább passzívan "oké, én felrakom a kezem, majd írsz! Nem írtál, hát tudtam én hogy ez lesz!

Namost.

Életemben közel nem ez volt az egyetlen hasonló... 12 évvel ezelőtt is kb ugyanez volt, még 5-6 évvel az eset után is. Mondjuk az iwiw volt, tehát legalább az üzenetek elvesztek...

De hasonló gondolatmenet mentén volt munkában is. Megkeresett X ajánlattal. Másnap válaszoltam is, hogy "rendben, jónak tűnik, helyileg hol lenne?". Na, ezután meg *ghosting* egy hónapig. Most akkor mi van, már ez is indok a másik ghostingolására?? Persze itt is megismételhettem volna a kérdésemet 1 hét után - de nem, ha őszinte akarok lenni magammal, megint egyszerűbb és kényelmesebb volt megsértődni és beképzelni, hogy ma mindenki mindent a leg parányibb hibára úgy old meg, hogy nem válaszol, ghost-ól. És azzal HR-es alanyunk letiltásra került.

Azért némi becsületszavamra, nem voltam én mindig teljesen ilyen, csak annyira ezt szokta meg a nőktől az ember, (társkeresőn, tinderen, mindenhol) hogy a "mindenért is" vagy a "semmiért sem" úgy reagálnak, hogy eltűnnek. És mindenki számonkérhetetlen, mindenki azt csinál amit akar, felelősség meg sehol.