Miért szokták azt hinni a csendes visszahúzódó emberekről, hogy beképzeltek?

Én is csendes, visszahúzódó vagyok. Nagyon keveset beszélek, nem kérdezek semmit sem.

Talán azért, mert a többi ember előfeltevéseik szerint ezek az emberek h*ék, és ha megszólalnak, akkor a többi emberek rácsodálkozik, hogy nem is olyan h*ék ők, így inkább gyorsan találnak egy másik jelzőt ("beképzeltek") számukra, ahelyett, hogy elfogadnák azt, hogy ők is csak egy 1*ű emberek.

A csendes, visszahúzódó emberekről inkább azt szokták gondolni, hogy félénk,

nem azt, hogy beképzelt.

Azért ahhoz, hogy beképzeltnek gondoljanak, kell egyfajta viselkedés, ami nem éppen a visszahúzódás.

Leszögezném: szerintem ez általánosságban nem igaz. DE: valóban létező jelenség.

A visszajelzés hiánya rettentő frusztráló a társas érintkezésben. Ha valaki passzívan viselkedik, akkor egyfajta szociális vákumban hagyja a partnerét, és ez sokakat frusztrál.

Na és ilyenkor jön az agyalás: biztos azért nem mond semmit, mert rosszul érzi magát, rossz véleménnyel van rólam. Mit képzel, hogy rossz véleménnyel van rólam? Biztosan beképzelt.

Gimi elején nagyon csendes és visszahúzódó voltam, emiatt sokszor megkaptam, hogy beképzelt vagyok. Pedig a kevés beszédem legfőképp arra volt visszavezethető, hogy egy nagyon extrovertált osztályba csöppentem, nem találtam a helyem, és mindig túlharsogtak, amikor mégis próbálkoztam nyitni. Aztán sokukkal már nem is mertem beszélgetni. Később szerencsére ez változott.

Azt is mondták, hogy azt érezték, hogy nem akarok az ő szintjükre zülledni, ereszkedni, talán az van bennem, hogy jobbnak érzem magam nálunk, lenézem őket. Túl jó vagyok ahhoz, hogy velük vegyüljek.

Pedig szó sem volt egyikről sem :( Én nem voltam egyértelmű, ők pedig így félreértettek. Egyiküket sem néztem le, vagy bármi a felsoroltakból, szimplán bekerültem egy olyan közösségbe, ahol senkit sem ismertem, erősen komfortzónán kívül voltam (több dolog miatt, pl. koli), és nem voltam a helyzet magaslatán.