Miért hátrálok meg folyton?

Az életem legtöbb területére igaz, de leginkább a munkakeresésben jön elő a legtöbbször. Akármilyen lehetőség adódik, az első egy-két napban tetszik az adott munka, úgy vélekedek, hogy talán jó lennék benne, aztán ahogy el kellene küldeni az önéletrajzot a munkáltatóhoz, rögtön megtorpanok és azt mondom, hogy "áhh ez nekem mégse menne, nem akarok csalódni"..

Mire eljutok a tényleges jelentkezésig, rögtön negatív képet festek le az állásról és úgy érzem, hogy biztos nem lennék jó benne, nem tudnék beilleszkedni a csapatba sem.. (igazából van egy rossz tapasztalom az egyik korábbi munkahelyemmel, ahova nem tudtam beilleszkedni, nem igazán kedveltek a kollégák és ez a munkámra is kihatással volt, amit három hónap után ott is hagytam..)

Egyébként az élet más területére is jellemző ez a reakció: kevés, ha azt mondom, hogy kb. 10 lehetséges párkapcsolatom ment a levesbe, mert ahogy kezdett alakulni a dolog valakivel, rögtön eltaszítottam magamtól és azt tanácsoltam neki, hogy keressen magának egy jobb személyt, mert hosszzútávon úgy sem bírná velem.. Gondolkodtam rajta, hogy ez valamilyen személyiségzavar lehet? Néha kicsinál.. Ti mit gondoltok erről?