Miért gondolod, hogy szánalmas az életed?
válasza:
válasza: válasza:-Nincs diplomám (igaz, van több szakmám is, mert minden érdekel. Mai napig tanulok, amit csak kedvem\pénzem enged), de a mai világban diploma nélkül le vagy nézve.
Igazából a mai napig nem tudom, hogy jól döntöttem-e. Nem célirányosan választottam végzettséget, hanem ami éppen X évig érdekelt.
- Nem beszélek egy nyelvet sem teljes értékűen (van nyelvvizsgám ugyan, de a valóságban egyik nyelvet csak beszélni tudom, érteni nem, egy másikkal pedig fordítva vagyok, értem amit mondanak, de nem tudok megszólalni rajta)
- Szeretem a munkám, de ciki ezt dolgozni és nagyon keveset is keresek vele. Nem szívesen mondom el másnak, mivel foglalkozom
- Egy 20 éves autóm van (tudom, sok embernek autója sincs, de nagyon rossz, mikor azt látom pl. munkám során, hogy a nálam 10 évvel fiatalabb srácok\lányok többsége max 2-6 éves autókkal járnak, ami a saját tulajdonuk.)
- Szintén nálam 10 évvel fiatalabbak már férjnél vannak, gyerekük is van.
Én ugyan nem szeretnék babázni, de az élettársam kijelentette, hogy soha nem fog feleségül venni, mert minek. Részben igaza van, de emiatt mégis kevesebbnek érzem magam, hiszen már 11 éve együtt vagyunk. Mást meg 2 év ismertség után már elvesznek.
- 1 nagyon jó barátom maradt, mert már több velem egyidős barátom, ismerősöm meghalt, még huszonévesen (baleset, betegség stb). Csak ez az egy ember és az élettársam van mellettem, rajtuk kívül nincs más senki (emiatt ritkán mozdulok ki)
- Semmiben sem vagyok igazán jó.
Valaki tud rajzolni, zenélni, barkácsolni, varrni stb, na én mindenhez hozzá tudok szólni, de nyelvtudáshoz hasonlóan egyikről sem tudom elmondani, hogy "tudok ezt, tudok olyat". Rengeteg témában, hobbiban jártas vagyok, de semmihez nem értek különösebben, max csak látszik, hogy próbáltam már. Valójában nincs tehetségem semmihez igazán. Sosem leszek kiemelkedő semmiben.
+ Bónusz:
Depressziós voltam\vagyok évekig \ évek óta, 2x is majdnem kinyírtam magam.
De mivel ezt sem tudom jól csinálni, így nyilván... szóval ide írogatok.
#3: Sok mondatot mintha én írtam volna. Átérzem a helyzetet.
Engem egy ideje nyomaszt, hogy szinte semmit nem haladok az életben.
Egyik jó ismerősöm most vett lakást, folyton a berendezéséről ír nekem. Másik jó ismerősömnek kisbabája született, azóta nem lehet vele beszélni se.
Igazán jó barátaim nincsenek, magányos vagyok.
Lakásom, kocsim nincs. Nem is lesz jó ideig gondolom.
Nekem egészségügyi probléma derült ki februárban, az tett be véglegesen.
Úgy érzem mindenki halad az életben, hiszen ez a normális. Csak én tartok ugyanott a főiskola elvégzése óta.
Már szégyellem ha valakinek magamról kell beszélni...
Sajnálom, amiket írtál.
válasza: válasza:Mert nem tudom mit csináljak vele. Nem tudom mit akarok, így bármi is van/lesz, nem akarom.
Es nem tudom megszülni, hogy mit akarok.
válasza:Hát ezeket végigolvasni, fuuu…
Kicsit szedjétek össze magatokat. Kell talàlni életcélt.
Mit szerettek?
Mi okoz örömöt?
Mi javít a helyzeteteken?
Van benne aki segít?-Igen..? Az tök jó, akkor már van kièrt élni.
Az önző emberek lesznek öngyilkosok, mert magukkal és a gondjaikkal fuldokolnak!
Kezdjetek el segíteni másoknak. Ne a szar életetek töltse ki a mindennapjaitokat.
Okozzatok örömöt bárkinek.
Adjatok egy hajléktalannak 200 ft-ot.
Engedjetek magatok elè valakit a boltban.
Adjátok át a helyetek egy buszon.
Túl sokat gondolkodtok a saját nyomorotokon. Ez visz titeket a sírba..
Kommunikàljatok, vegyenek körbe pozitív emberek(Ha nincs, akkor keressétek a társaságát az ilyen elbereknek), csak NE ZÁRKÓZZATOK BE!
Szép estét, illetve napokat/heteket kívánok Nektek! ❤️
válasza: válasza:- nincsenek barátaim (egy se)
- nincsenek közeli rokonaim (mind meghaltak)
- nincs barátnőm (sose volt)
- nincsenek hobbijaim
- utálom a munkám
- testi és lelki bajaim is vannak (gyógy8thatatlan)
Az én életem aztán tényleg értelmetlen.
#7: Nem volt muszáj végigolvasnod. Ha nem vagy benne ilyen helyzetben, úgysem érzed át.
Írod hogy az jó ha valaki segít. Nekem pl. senki. Ez is nagyon bánt. Tőlem sosem kérdez senki annyit se, hogy hogy vagyok. Akit írtam ismerősöm, hogy lakást vett, lassan egy éve csak erről áradozik. Korábban èn is lelkesedtem,érdeklődtem, de mostanra sok. Akárkivel beszélek, mindig csak a saját dolgait mondja. Egy idő után belefárad az ember.
A párom se keres soha. Kedden felhívtam telefonon, de meg se szólal, majd leràz vagy kiabál velem. Nem is beszélünk azóta mert egyszer sem keres magától. Ennek is ma lesz a napja,hogy megmondom vége.
A betegségem meg nem fog elmúlni attól, hogy adok 200 Ft-ot egy hajléktalannak.
Rengeteget sírok esténként. Már a munkahelyen is nehéz megjátszanom,hogy minden rendben. Mert folyton szomorú vagyok és szorongok.
És az a bosszantó hogy én néhány éve közel sem voltam ilyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!